A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

ORBÁN Imre: Egyházi beszámolók az 1918-1919-es forradalmak makói eseményeiről és a város megszállásáról

sok miatt a román hatalom a kommünnél is súlyosabb terhet jelentett a helyiek számára. Ezt jellemzi úgy Bezdán, hogy „rendkívüli nyomasztó idők. " Az elszigetelt városból szinte lehetetlen volt kapcsolatot tartani a távolabbi külvilággal. Azt tudjuk, hogy Bezdán a kerületi papsággal valamilyen módon érintkezett, a helyi plébános halála után kinn volt a közeli Földeákon. Rendelkezett ismeretekkel Csanádapácáról, Püspökleléről, Bánhegyesről, Battonyáról, Csanádpalotáról, Nagylakról, Mezőkovácsházáról, de a kapcsolat Szegeddel már teljesen lehetetlen volt, még a román megszállású Araddal is csak némi érintkezés lehetett. Ez a gond a plébános minden írásában visszatér. „El vagyunk zárva a világtól" — olvashatjuk most is. Hogy ez a levél milyen módon jutott el a püspökségre, nem tudjuk. A plébános csak annyit közöl, hogy fölhasználja „a kedvező alkalmat," és referál a püspöknek, tehát a kapcsolatfölvétel alkalomszerű. Elképzelhető, hogy hónapokon át nem is volt érintkezés a plébánia és a püspökség között. Bár az a levélből kiderül, hogy a földeáki plébános haláláról a plébános táviratban értesítette Glattfeldert. Figyelemre méltóak az új földeáki plébános kinevezésé kapcsán megfogalmazódó elvárások: legyen buzgó lelkipásztor, jó magyar ember, s „legalább a neve ne legyen német." A vesztes háború után ez talán érthető is. A közfölfogás országosan átalakult, erről írja Bezdán: „a hangulat kezd keresztény nemzeti lenni." A plébános keserűen számol be a román hatalom végleges berendezkedését sejtető tényekről. Püspökielén a visszaélések mellett „a templomban román tábori lelkész istentiszteletet is tartott. Ugy hallom beszédet a katonákhoz. " — ami nyilván, mint másutt, itt is arról szólt, hogy a román katonaság visszafoglalta az ősi román földet. Ennél rosszabb a helyzet Battonyán, hisz a községet „Nagyromániához csatolták, beosztották az aradi tanfelügyelőséghez, ki elrendelte, hogy ezentúl Nagyrománia földrajzát és történelmét tanítsák. " A helyzetet súlyosbította, hogy hasonló viszonyok voltak Csanádpalotán és Nagylakon. Ezt az érzést erősítette a makói görög katolikus egyházközség sorsa is. A nem rég alakított hajdúdorogi magyar nyelvű görög katolikus egyházmegyétől „ezeket már Nagyváradhoz csatolták." Mind e mellett a plébános nem túl bíztató módon ír Makó helyzetéről, az uradalomról, az egyházat érintő egyéb ügyekről. A beszámoló alig tartalmaz bizakodást. Talán csak annyit, hogy a megszálló intézkedéseit senki sem veszi komolyan, és „Budapest felől egy kis jó szellő kezd már fújdogálni. " 1920 decembere ennél többet nem is tudott nyújtani. Méltóságos és Főtisztelendő Püspök Ur! Krisztusban Kegyes Uram és Atyám! Felhasználom a kedvező alkalmat s Méltóságos Püspök Atyámnak néhány sorban referálok e rendkívüli nyomasztó időkben a Csanádmegyei állapotokról Mint annak idején táviratilag jeleztem jó öreg szomszédom: Hoffmann okt. 20-ára virradó hajnalon csendesen elhunyt az Urban. Buzgón készült a halálra, több ízben megyónt és áldozott. Halálhírére azonnal kimentem Földeákra, leltárt vettem fel és mindent rendben találtam s Kocsis káplánt biztam meg a plébánia ideiglenes vezetésével. A boldogult összes vagyonát - 80-100 000 kor. lehet — mind jótékony czélokra hagyta. Szépen emlékezett meg szülőföldjéről Temesfőről továbbá Szörényordas és