A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

ORBÁN Imre: Egyházi beszámolók az 1918-1919-es forradalmak makói eseményeiről és a város megszállásáról

Földeákról. A köteles egyházmegyei czélokra 400 koronát hagyott. Keresztjét, gyűrűjét s kelyhét felbecsültetni rendelte a jó öreg s azokat becsáron reám testálta. Fel is becsülték s 25 00 koronát hoztak ki a becsüsök s így ezek az értékek idegen kézre fognak kerülni. Ezt hát nem a legjobban cselekedte az öreg szomszéd. — Itt különben a plébánia a románok részéről le van foglalva, egy szűk szobácska és az iroda áll csak a lelkész rendelkezésére. Ugyanígy van Püspöklelén, Bánhegyesen Apáczán is. Az administrator Földeákról több ízben megfordult nálam, azt mondja kényelmesen elbírja a munkát egymaga. Attól tartottam, hogy a plébánia betöltése körül galibát fog csinálni. Ugy látom észhez tért, csendesen viselkedik. Itt egyébként várják az új plébános kinevezését s az a kívánságuk, hogy buzgó lelkipásztor és jó magyar ember legyen. Legalább a neve ne legyen német. Püspöklelén a plébánia román katonák étterme. Itt elég vígan megy az élet, minden héten disznótor van a requirált disznókból és hízott libákból. A plébános velők szenved és viraszt, hogy némi befolyást szerezzen a románokra az uradalom és népe érdekében. Ugy látszik a befolyás már kezd sikerülni, mert a nép avval gyanúsítja, hogy a románokkal tart az ő hízóik romlására. Itt egyébként már a templomban román tábori lelkész istentiszteletet is tartott. Ugy hallom beszédet a katonákhoz. Battonyán a plébános lassankint helyrejön. Folyékonyan beszél már, csak estére fárad ki a nyelve s kissé akadozik. E községet a románok már Nagy-Romániához csatolták, beosztották az aradi tanfelügyelőséghez, ki elrendelte, hogy ezetul Nagyrománia földrajzát és történelmét tanítsák. Mindezt azonban senki sem veszi komolyan épugy mint a nov. 2-án lefolyt választásokat. Ugyanez a helyzet Cspalotán, Nagylakon is. Kerületemet még mindezideig nem bírtam bejárni. Paptársaimmal azonban találkoztam, fölkeresnek. A papságnak a misefundatiók végzését illetőleg vannak kételyeik a kamatok elmaradása miatt. Az öreg Hoffmann például betiltotta a fundált misék végzését avval: nincs kamat, nincs mise. Nem bírtam az öreg urat meggyőzni arról, hogy ez az egyház becsületének ügye s a hívek bizalma a jövőre nézve megrendül az egyház iránt. Méltóságos Püspökatyám! Közeleg az 1919. évi számadások készítésének ideje. Szerény nézetem szerint jó volna invitatiót adni a papságnak, hogy az elmaradt kamatokat hogyan és mikép számolja el. Miután a végzett fundátiók után papot, kántort, harangozót ki kell elégíteni, nem lehetne-e a hiányt a templom szorgalmi tőkéjéből előlegezni nekik. Valamit okvetlenül kell tenni, nehogy a misék elmaradásával a hívek bizalma az „örök" alapítványok iránt megrendüljön. A papság Csanád megyében a kongruát és egyéb háborús segélyeket nem kapta meg. Egy fiatal levita Mezőkovácsházáról akart ugyan mozgalmat indítani, hogy a papság ez ügyben Méltóságod útján forduljon Nagyszebenbe, de a mozgalmat leintettem. A háborús terheket nehézségeket mindannyian érezzük plébánosok káplánok egyaránt, talán az előbbiek jobban, mint az utóbbiak. A felmondott kincstári földeket a papság bérbe vette holdját 100 koronáért, azt hiszem 300-500 koronáért bérbe birják adni. Különben is mindenütt ideiglenesnek tekintik a helyzetet. A magyarbánhegyesi plébános a kincstári földek bevonása miatt a legmélyebb tisztelettel % alatt csatolt beadványában viszakozik a káplántartás terhe alól. Ami most már bennünket Makót illet el vagyunk zárva a világtól. Szegeddel minden érintkezés már hónapok óta megszűnt. Arad-fele van még egy kis összekötteté-