A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)
SIPOS József: A pártok és a földreform előkészítése 1918 őszén
kiosztandó földek magántulajdonba adását, amivel — helyesen — a nagybirtokos osztályuralom anyagi alapját akarta megszüntetni. A földbirtokosok érdekeit védő OMGE és a Gazdaszövetség vezetői tehát felajánlották ugyan az 1000 kat. hold fölötti földbirtokokat és elfogadhatónak tartották az 50%-os vagyonadót is, javasolták a földigénylők összeírásának megkezdését, a parasztoknak a földesurakkal való önkéntes megegyezést és a részesművelést, de érzékelhető volt, hogy ezekkel a javaslatokkal elsősorban időt szerettek volna nyerni. 21 A birtokpolitikai tanácskozás utolsó napján Szabó István lényeglátóan hangsúlyozta: a Szociáldemokrata Párt „mostani vezetőségével meg tudnánk magunkat értetni, de úgy tudom, hogy ott is van erős áramlat, amely sokkal szélsőségesebb reformot akar. Én úgy látom a helyzetet, hogy ez a szélső szocialista irányzat minden földet ki akar osztani, és állami földekké akar tenni. Ezzel az irányzattal szemben állnak azok, akik földhöz akarják juttatni a népet, de azt magántulajdonná akarják tenni, akik azt akarják, hogy annak a földnek meg legyen az értéke." Rámutatott, ha a szociáldemokraták ki akarják sajátítani állami tulajdonba a földet, akkor a parasztság együttesen fog a földtulajdon védelmére kelni, és a két párt közötti küzdelem a választásokon fog majd eldőlni. 22 A 9 napos birtokpolitikai ankétot A Kisgazda így kommentálta: „Ne csináljunk meggondolás nélküli, hóbortos újításokkal egy másik forradalmat. Az ország fele elveszett, — ne pusztítsuk el a még megmaradt felét." Jó érzékkel írta, hogy tanácskozáson a földbirtokosok érdekeit védő OMGE és a Magyar Gazdaszövetség vezetői tehetetlenül siránkoztak: „ezzel igyekezvén szorult helyzetükben meggyőzni a radikálisokat a birtokosztás minél szűkebb határok közé szorításának szükségességéről." Azt is jól látta, hogy a polgári radikálisok és a szociáldemokraták pedig a „bérletekről és járadékadóról zengtek, nemcsak adni akarván a népnek, hanem az új eszmék hámjába is bekényszeríteni." Jogosan írta, hogy az ankéton sok volt az elméleti nagyképűsködés és a szónoki gyakorlat, amelyek nem sok eredményt hoztak, mert a „valóságban sokkal nagyobbak az ellentétek, semhogy kiküszöbölhetők volnának". 2 ^ TOVÁBBI VITÁK A Kisgazdapárt vezetősége kifogásolta a földművelésügyi miniszter ankét végén tett két bejelentését. Mindenekelőtt azt, hogy a földművelésügyi minisztériumba majd három új államtitkárt neveznek ki: Varga Jenő — a szociáldemokrata pártot, Rácz Gyula és Pikier Gyula pedig a radikális pártot képviselte. A Kisgazda szerint a szociáldemokrata politikust azért neveznék ki államtitkárnak, mert a munkáspárt csak kormányon belüli súlyának növelése esetén tűri meg a függet> lenségi párt jobbszárnyához tartozó gróf Batthyányt belügyminiszternek. Azért is kifogásolták Rácz és Varga államtitkárságát, mert ők a birtokpolitikai ankéton a 21 MÉSZÁROS, i. m. 46-47. p. KIRÁLY, i. m. 183-185. p. 22 Köztelek, 1918. XII. 14. (1918. november 29.-i tanácskozás) Először közli: KIRÁLY, i. m. 186. p. 23 A Kisgazda, 1918. XII. 7. 1-3. p.
