A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)
RESCH Béla – MARJANUCZ László: A magyar tudomány mecénása. Marczibányi István élete
ként hagyta a nemzetre a magyar irodalom és tudomány föllendítése végett. Alapítólevelében „az édes nemzeti nyelv" és a magyar tudomány legkitűnőbb művelőinek jutalmazását írta elő a 70 000 Ft-ot kitevő összeg kamataiból. Evenként tehát 700 Ft-ot lehetett fölosztani olyan írók között, akik a Magyar Nemzeti Múzeum által a magyar nyelv fejlesztésére vagy a tudományok magyar nyelvű művelésére kitűzött pályatételeket a legsikeresebben dolgozták ki. Jutalmat kapott az is, aki pályázaton kívül az év legjobb magyar nyelvű könyvét írta. Magyarországon ez volt az első irodalmi alapítvány. A múzeum 1816-ban létrehozta a Marczibányi-intézetet, melynek 10 tagja volt. Az első tisztikar a következő személyekből állt: fővédnök — József nádor, elnök — gróf Teleki László somogyi főispán, titkár — Horvát István történetíró, egyben az intézet lelke, jegyző — Fejérváry József Pest vármegye első aljegyzője, tagok — Miller Jakab a Nemzeti Múzeum igazgatója, Marczibányi János Csanád vármegye főjegyzője (a család képviseletében), és Pest megye négy táblabírája. Későbbi elnökei voltak: Podmaniczky József, Cziráky Antal, Mailáth György. Az ügyintézést hosszú évekig Horváth István végezte. 23 A díjakat a Magyar Nemzeti Múzeum ünnepélyes közgyűlésen osztották ki. Az első díjkiosztás ünnepségéről Horvát István írt részletes tudósítást 1817-ben megjelent könyvében, melynek igen részletes, mai szemnek kissé bonyolult címet adott: „A ditső Marczibányi família Tudományos jutalomtétele, s annak első fényes kiosztása a Nemzeti Múzeum Épületében Szent András hava 23-án 1817-ben. írta Horvát István a Széchenyi Országos Könyvház Őrzője a Nemzeti Múzeum mellett. Kiadott egy érzékeny részvevő Méltóság Költségén. Pesten Trattner János Tamás betűivel 1817." A címben szereplő „érzékeny részvevő" egyébként Nagy Szigethy Szily József „Septemviralista Úr" (a Hétszemélyes Tábla bírája) volt. Első érdemleges ülését az Intézet március 26-án tartotta. Határozatot hoztak, hogy a tagok olvassák el az 1815-ben és az 1816-ban megjelent tudományos könyveket, és erről tegyenek jelentést a következő ülésen. A június 13-i ülésen megszületet a döntés: az 1815-i jutalmazott Pethe Ferenc lett „Természet-História és Mesterség Tudomány" c. könyvéért. Címlapja szerint: „Készítette kisszántói Pethe Ferenc, kiadta a Nemzeti Gazda Hivatal Bétsben 1815". Ez volt az első kísérlet magyar nyelven a biológiai tudományok öszefoglalására. Pethe Ferenc szerkesztette még a „Nemzeti Gazda" című szaklapot a „Magyar Nemzet Nemzeti Gazdasága s ebbeli kereskedése virágzásának előmozdítására". 1816-ra Virág Benedek kapta a díjat, az akkor megjelent „Magyar Századok" című munkájáért. A székesfehérvári „áldozó pap" könyvét a budai egyetem adta ki a „Kir. Univ. Betűivel", mely a magyar történelmet dolgozta föl 1437-ig. A díjazottak 1817. november 23-án vehették át jutalmukat a „a Magyar Tudományok dítsőségére szenteltetett legelső Ünnepén". A díszes összejövetelen részt vett József nádor képviseletében Ürményi József országbíró, de jelen voltak az egyházak, a Helytartótanács és Pest vármegye képviselői is. 24 A Marczibányi-Alapítványnak igen nagy hatása volt a korabeli tudományos életre, a tudományok művelőire. Hatására tűzött ki a Nemzeti Múzeum igazgatója 23 BÚZÁS László: Marczibányi István élete és munkássága. Kézirat. József Attila Múzeum. Makó, Történeti Adattár. 24 Révai Lexikon, 548., Pallas Nagy Lexikona XII. kötet. Budapesten, 311.
