A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)
PÁL József: A szegedi zsidóság 1918 előtti gazdasági és társadalmi szerepe, a hitközösség és a zsidó egyletek szociálpolitikai tevékenysége
A hitközség karitatív tevékenysége A zsidó vallás szerint a jótékonysági cselekedetek nagyon fontos részét képezik a hitközségi életnek, sőt a hitközségi pénztár egyenesen a szegények pénztárából nőtt ki, és a templomatyák is eredetileg a szegényügy gondozói voltak. Már itt leszögezzük, hogy a hitsorsosok — ahogy a zsidók mondják „ami szegényeink" — segélyezése nem jelentette azt, hogy a zsidók elzárkóztak volna az általános emberi nyomor elől, a más hitfelekezethez tartozók segélyezésétől. De az is tény, hogy a szegény zsidókról csupán a zsidó közösségen belül történt gondoskodás, tehát nem támaszkodtak a felekezeten kívüli segítségre. Már a hitközség keletkezésének első éveiben vannak nyomai a kebelbéli szegények segélyezésének, mely aztán állandó jellegűvé, és szervezetté vált. Már 1821-ben létrejött a hitközség kebelén belül a Betegápoló Egylet, 1831-ben pedig megalakult a Tápláló Társaság 49 fizető taggal, Breitner Ábrahám vezetése alatt. 134 A társaság, az akkori viszonyokhoz képest, jelentős munkát végzett, és például 1834-ben 41 frt-ot, 1837-ben 117 frt-ot, 1840-ben 147 frt>ot fordított a szegények segélyezésére. 1853-ban már olyan jelentős alaptőkével rendelkezett, hogy a megszorult hitközségnek 1000 frt-ot adhatott kölcsön. A Tápláló Társaság 1855-ig állt fenn. A Tápláló Társaság mellett, 1837-ben a hitközség újabb alapot létesített a házi szegények segélyezésére. Az elöljáróság márc. 5-i ülésén olyan határozat született, hogy: „A hetivásárok alkalmával az árusátrakban persely hordoztassék körül s ily persely a zsinagógában is alkalmaztassék e felirattal: „helybeli szegények számára", és a tóra olvasásánál e célra adományok is legyenek felajánlhatok. E jótékony alap kezelésére Schweiger Ábrahám és Baron Jakab szószólók neveztetnek ki. A pénzek kiosztását annak idején az elöljáróság fogja eszközölni." 135 Ugyanezen évben a szegények segélyezésére Anijé Irénu névvel egylet is alakult, melynek 1865-ben már 208 tagja volt, akik havonta 10 krajcár tagdíjat fizettek. Az egylet rövidesen megszűnt, de az Anijé Irénu persely és a zsinagógai fogadalmak tábláján ez a cím továbbra is megmaradt, és évenként jelentős összegek gyűltek össze benne jótékony célra. 1841-ben Mesterlegénységi Társulat néven alakult egylet a betegeskedő zsidó mesterlegények segélyezésére. Támogatására a hitközség rendszeres évi segélyt szavazott meg. Létrejött még egy zsinagógai gyűjtőpersely is (pontos dátumról nem tudunk), melyhez hasonló intézmény már az ókori jeruzsálemi szentélyben is található volt, amit aztán a kereszténység is átvett. 136 A Hachnószasz Kalloh alap 1865-ben jött létre Weiner Mór kultusz elöljáró indítványára. Az elöljárósági ülés jegyzőkönyve így rögzítette a határozatot: „...1865. ápr.27.Napjától kezdve minden esketési alkalommal a kiházasítandó szegény hajadonok részére gyűjtések eszközöltessenek, éspedig zárt persellyel. A gyűjtést mindenkor a működésben levő templomatya fogja foganatosítani, úgy a férfiak, mint a nők között a templomban. A begyűlt összegek minden hó végén a 134 LŐW - KULINYI: i. m. 259-60. p. 135 Idézi: LŐW - KULINYI: i. m. 260. p. 136 Uo.
