A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

PÁL József: A szegedi zsidóság 1918 előtti gazdasági és társadalmi szerepe, a hitközösség és a zsidó egyletek szociálpolitikai tevékenysége

takarékpénztárba fognak letétetni, és azok hovafordítása iránt a cultus-elöljáró úr a választmány közbejöttével fog rendelkezni."

1 Az egylet alapjára befolyt összeg gyorsan növekedett, és nem egészen két év alatt már 347 frt. gyűlt össze. Weiner Mór munkája iránti megelégedettség jeleként, 1867. jan. 20-án a közgyűlés olyan határozatot hozott, mely szerint „Weiner Mór urat az egylet érdekében tanúsított sikeres működésének elismerése jeléül az egylet mindenkori kezelésével megbízza."

138 1870-ben az összegyűlt összeg már 1152 frt-ot tett ki, 1872-ben pedig 2311 frt-ra emelkedett, pedig már ekkor segélyeket is adtak belőle.

139 Az árvíz emlékére létesült Persely alapítvány az elöljáróság 1880. márc. 8-i határozatával jött létre, Lőw Immánuel indítványára és az iskolai bizottság előterjesztésére. Az előterjesztés szólt azokról a terhekről, melyek az iskoláztatással kapcsolatban a hitközségre hárulnak: az ingyenes oktatásban részesülők tanszerekkel, ruházattal való ellátása, ebédeltetése azoknak, akik télen nem mehetnek haza ebédelni, a külön héber oktatás finanszírozása. E költségek fedezésére az egyes családoknál gyűjtőperselyeket helyeztek el, és ezek a házbeliek és az ott megforduló vendégek közreműködésével, szinte észrevétlenül megteltek. Évente kétszer a Talmud Tóra gabbaj és az iskolai bizottság egy tagja sorra járta azokat a házakat, ahol a perselyek voltak, nyugtázta a benne talált összeget, és a hitközségi pénztártól különálló pénztárba beszolgáltatta. A pénzt a Tóra gabbaj és az iskolai bizottság egy tagja kezelte. Az utalványozás joga az iskolai elöljárót illette meg, aki nagyobb összegeknél az iskolai bizottság véleményét is kikérte. Mint említettük, a perselyeket az árvíz évfordulójára állították, és a következő feliratot helyezték el rajtuk: „Szegény tanulóknak 1879. márc. 12." A persely alapítvány az első évben jelentős összeget hozott (1880-ban 346 frt>ot), de a perselybe helyezett pénz fokozatosan csökkent: 1882-ben 187 frt, 1884-ben 130 frt.

140 A hitközség a segélyezéshez magánosoktól is kapott támogatást, alapítványok, illetve adományok formájában. Ezek közül néhányat említenénk: Bamberger Sámuelné, szül. Prosznitz Rozál, férje emlékére 1874-ben tett 1000 forintnyi alapítványt, melynek kezelőjévé, gondnokává és végrehajtójává a hitközség elöljáróságát kérte föl. Az alapítvány kamatát a „felgymnázium" (piarista) felsőbb osztályába járó, kiváló tanulmányi előmenetelű, szegénysorsú, vagy árva diák kaphatta, férje halála évfordulójának napján.

141 Az alapítványt dr. Bamberger Béla ügyvéd, édesanyja temetése alkalmával 2000 forintra egészítette ki. Ezen kívül 100-100 frt-ot adományozott különféle zsidó és keresztény szervezeteknek, egyesületeknek.

142 137 Uo. 260-61. p. 138 Uo. 261. p. 139 Uo. 140 LŐW - KULINYI: i. m. 263. p. 141 Uo. 264. p. 142 Sz.N. 1892. márc. 4.