A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

KOMOLY Pál – MIKLÓS Péter: Oltványi Pál végrendelete

mellett ülve az ablakon beszökellő világosság figyelmeztetett engem arra csak, hogy a pihenésre szánt éjjel is elmúlt már. Oka ennek az volt, hogy ingaórám néma volt, az órát csak mutatta, de nem ütötte-verte. Rossz szokásom volt mindenütt és mindig az is, hogy ha valami ügyet kezdtem írásba tárgyalni, annak bevégzése előtt nem tudtam íróasztalomtól távozni, erre pedig gyakran volt alkalmam úgy Temesvárott, mint itt Szegeden is, hol a páholy által félrevezetett liberalizmus nem csak a sajtó terén, hanem a közgyűlés termében is az apáczák kérdését heves módon tárgyalta és az őket védelmező igazgató ellen is durva sértő háborút viselt, ki ez utóbbit annál könnyebben elviselhette, mert még őt bántva sértegették, a jó apáczákat nem bántották többé, sőt utoljára dicsérték is, csak az igazgatót nem kímélték. Ezen íróasztalom spelkta készült 1853 évben első irodalmi művem, a vegyes házasságok és az új polgári törvénykönyv, melynek jövedelmét a még ekkor Münchenben lévő apáczáknak Tamquam primitias priviquam ajánlottam fel 640 koronát át is adtam a főpásztorom kezébe, mert már akkor megjósolta őrangyalom, hogy teljesülni fog óhajom, hogy ezek majd utóbb boldogítani fogják csanádi egyházmegyénket is. Ezen íróasztalom, melyen készült b. e. Oltványi István is az apáczákat behelyezni rendelő végintézete is 1869. február 2-án. Ezen íróasztalnál készült jelen végrendeletem is, mely az intézet iránti nagy szeretetemnek nyilvános bizonyítéka, melyet bővebben előtüntet az A. alatt idecsatolt alapítványlevél is, annak értéke 20 000 korona. XII. A szeged alsóvárosi belterületi lelkészi hivatalnál, hol 1823. augusztus 1-én születtem, 1835. évben a bérmálásban részesültem, 1846. március 10-én első szentmise áldozatomat ennek Havi Boldogasszony szép templomában bemutattam. Hagyományozom két préposti infulumomat, (trepicellahas, velupróhas) kesztyűket és a pásztorbotot a czélra, hogy midőn búcsúkon, vagy más ünnepély alkalmával, egy főpap jön ide pontifikálni, ne legyen kényszerítve ezeket magával hozni. Ezzel is meg akartam hálálni a lelkészi hivatal ama szívességét, hogy végintézetemet a zárda levéltárában megőrizzék és a temetői ájtatosságot készséggel elvégzik. Ezekre 250 korona lehet. XIII. Csanád vármegyének Földeák nevű kis magyar katolikus községébe menekültem, 1854. év végnapjaiban Temesvárról, hol 1846 évtől fogva a püspök udvarában voltam alkalmazva, és mint irodaigazgató titkár távoztam onnét azért, mert a temesvári helytartósághoz került Lajtán túli jó urak kiváló nagy haragjukat éreztették velem azért, mert az egyházi kormánytól oda, a magyar szellemére üldözött megyei Clérus védelmére átküldött védiratok szerzőjét bennem vélték föltalálni. Nagy forradalmárok pártoltak és eltávolításomat is sürgették püspökömnél, ki midőn kérelmemre a királyi kincstárhoz tartozó Lippai parochiára első helyre kandidált és a temesvári finand ober komiszer kinevezett lelkésznek, de a helytartóság csatolta a kinevezést, és a főpásztort új kandidáns bemutatására szólította fel.