A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)
KOMOLY Pál – MIKLÓS Péter: Oltványi Pál végrendelete
Boldog emlékű főpásztorom Csajághy Sándor, — látva ezen üldözést — nagy-nehezen teljesítette ama kérelmemet, hogy a Csanád vármegyébe bekebelezett és a nagyváradi kir. helytartóság alá tartozó földeáki parochiára kibocsásson, mely éppen néhány hó múlva a lelkész elhalálozása folytán megürült. 1854. december végén elfoglaltam azt, e hó 26-án beiktattattam, azután még 3-szor vissza kellett Temesvárra menni az irodavezetésre, csak e föltétel mellett nevezett ki főpásztorom lelkésznek. E község 1845. évben a Tisza és Maros folyók által elöntetvén, 1847. évben a Návay családdal kiegyezett abban, hogy a régi községnek 150 holdnyi területet átengedte annak és cserében ugyanannyit kapott attól, hol 1849-ben meg is telepedett a lakosság, templom és iskola a volt urasági nagy ököritatóban volt elhelyezve és az új templom alapköve 1854 évben letéve, de a pénz is elfogyott. Ilyen állapotban jutottam én Földeákra. A templom építését 1855. évben még azért is nem folytathatta a község, mert ez évben a tanyaföldeknek egy részét újra elöntötte a Tisza és így csak kölcsönt kapva 1856. évben láttunk nagy erővel és buzgalommal a templom építéshez, melybe 1857. november 1-én már be is vezettem jó híveimet, kik kérésemre építési bizottságot alapítottak elnökletem alatt és az e szent czélra kért áldozatokat is készséges örömmel meg is szavazta. 1861 évben fölépült az új tornyos két osztályú szép iskola is és Bonnaz Sándor csanádi püspök 1863. január elején a községhez írt levelében megdicsérte a községet, mely 50 000 forintot kiadott e szent czélokra. 1869 évben meghalt b. e. nagybátyám Oltványi István csanádi nagyprépost, ki Szegeden egy apáczazárdát alapítványozott és e szándékának mielőbbi végrehajtására engem bízott meg végrendeletében. Főpásztorom óhaja szerint 1871. október végén Szegedre tettem át lakásomat, híveim oktatását a főpásztorom egy általam díjazott adminisztrátorra és káplánra bízta, honnét 1891 évig gyakran kirándultam híveimhez pontifikálni és prédikálni. Ekkor azonban véglegesen lemondtam a parokiális jogról, mivel 1855-től 1857. évig ideiglenes templomban szolgálván roppant nagy betegséget vont ez reám, melytől csak 1873-1876 évben szabadultam meg véglegesen a Tátrafüredi fürdő használata által, melyet a Szegedhez használt gőzfürdő csak enyhíteni, de eltávolítani nem tudott. Földeáki jó híveimnek ezen kérelmemre tanúsított áldozatkészségét, kik 1881. évben leányaik nevelését és oktatását is óhajom szerint apáczákhoz hozták, már eddig is életemben meghálálni akartam alapítványaim által. Ezt igyekezem most e végrendeletemben is folytatólag tanúsítani. a. / Midőn 1871. október 28-ik búcsúbeszédemet tartottam náluk, távozásomkor 2 000 koronáról szóló államkötvényt adtam át az elöljáróságnak a szegény tanuló fiúk és lányok segélyezésére. Néhány év múlva még 800 koronával növeltem meg ezen alapítványomat, végrehajtóim adjanak még ehhez 400 koronát. b. / Két magát jól viselő és a vasárnapi iskolába járó legény és leány jutalmazására Péter-Pál napján történve meg Rózsa király és királyné című ünnepélyes háromezer koronát fizettem le, melynek kamataiból két legény és leány kap a kijelölő bizottság javaslata folytán jutalmat. Végrehajtóim fizessenek és ott Földeákon 1000 koronát, hogy ennek kamataiból a harmadik pár is kaphasson jutalmat.