A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

KOMOLY Pál – MIKLÓS Péter: Oltványi Pál végrendelete

nyervén őt Excellenciádnak, mint állandó lelkészünket bemutatva, forró kivonatunkat tellyesiteni szíveskedjék, azonban noha ezen kérelmünk már egyszer petitio alakjában, máskor kebelünkből választott 25 tagból álló küldöttség által kijelentetett, kedvező sikert mindeddig nyerni szerencsések nem valánk, sőt hitelt érdemlő hírek után azon létező tudósítást vettük, miszerint kérelmünk fegyelembe sem vétetvén, f. é. Julius 3

an Szeged város képviselőháza által egy előttünk ismeretlen fogna Kisteleki Parochusnak kineveztetni. Kegyelmes Urunk! Nem vonjuk mi kétségbe a' kegyúr jogait; de azt hisszük, hogy annak gyakorlásával az Excellenciád előtt is ismert körülmények miatt felizgatott kedélyeket lecsillapítani, nem pedig elégedetlenséget szabad eszközölni. — Tiszteljük mi a' Város jogait, s emiatt kérjük Tisz. Oltványi Pál állandósítását, azonban kedvetlenül tapasztalván kérelmünk meghiúsulását; nehogy aggodalmunk betellyesültével szeretett Lelkipásztorunk eltávozása miatt zavarok jönnének létre ez ügyben, - mai napon excellenciád előtt is megjelenendő küldötteink által a Cultus Ministerhez B. Eötvös Jósef Úrhoz folyamodtunk, Excellenciádat is mély alázattal kérjük, miszerint a Kisteleki híveinek lelki javát szívére vévén, eszközölni méltóztatnék, miként Tisz. Oltványi Pál buzgó lelkipásztorunk nálunk mint rendes plebánus állandósítassék. "° Oltványi Pál mégsem lett kisteleki plébános, hanem püspöki titkár, majd irodaigazgató. A forradalom és szabadságharc alatt a csanádi egyházmegyét Horváth Mihály távollétében kormányzó Róka József kanonok, püspöki helynök mellett dolgozott. 1848 októberének végén, novemberének elején a császáriak elfoglalták Temesvárt, a püspöki székhely, s a helynökség Makóra, a nyári rezidenciára került. Oltványi november 2-án körlevelet fogalmazott Róka József vikárius nevében, amelyben a papság tudomására hozták a Makóra költözést.

7 1852-ben szentszéki ülnökké nevezték ki, s a Bach-korszakban kiállt a papság jogai és érdekei mellett. Állítólag ez, és negyvennyolcas szereplése játszott közre benne, hogy távoznia kellett a püspöki székvárosból. Oltványi Pál 1854 és 1891 között Földeák plébánosa volt. A falut 1845-ben elpusztította az árvíz. Ekkor lakói a helyi nagybirtokos Návay családdal kötöttek szerződést, amellyel árvízveszélynek kevésbé kitett területekre cserélték el a falu földjeit. Oltványi 1855 és 1857 között új templomot, 1861-ben iskolát, 1864-ben temetőkápolnát építtetett a községben. Az 1863-as aszály idején a plébánián ingyen népkonyhát szervezett, 1869-ben a helyi iskolának 1 000 forintos alapítványt tett. Nemcsak híveit, de szegény földműves rokonait — a szegedi tanyákon élő Oltványiakat — is mindig támogatta. 1874 és 1882 között unokahúgának, Oltványi Júliának a neveltetését fizette, s kijelentette, hogy rokonától ezért cserébe semmiféle követelése nincs.

8 Oltványi sokat utazott. Az 1857. évi — Scitovszky János hercegprímás, esztergomi érsek vezette — máriacelli zarándoklaton ő vitte a magyar zászlót a főpap kíséretében. Szinte egész Nyugat-Európát bejárta. Járt Szászországban, Poroszországban, Hollandiában, Belgiumban, Svájcban, Franciaországban. 18776 SZCSPL Egyházközségekre vonatkozó régi iratok. Kistelek, 27. B. 7 KOVÁTS Sándor: A csanádi papnevelde története. Temesvár, 1908. 357. és 369. 8 CSML Szeged város árvaszékének iratai. 6057/1881.