A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

ZOMBORI István: Adatok a Szeged-alsóvárosi Ferences kolostor 20. századi történetéhez (A Historia Domus alapján)

November Még okt. 27-én P.Guardián és P. Henrik 10 napos missziót kezdtek Orosházán. A terep a legrosszabb. A szociális bajok, politikai szevedélyek annyira felkavarták a lelkek békéjét, hogy azt a vidéket még ma is Viharsaroknak nevezik. Bizony a misszió csak közepesnek mondható. Mindazonáltal egyikünket se tartóztatták le. Ezalatt itthon a halottaknapi ájtatosságokat P. Benő vikárius végezte fényes papi segédlettel. Az orosházi misszóban pedig a temetői ájtatosságot a házfőnök végezte, prédikált P. Henrik, óriási sikerrel. A jó hívek elhalmoztak minket minden lehető kedveskedéssel és sok adománnyal. Zárdánkban egyremásra tartanak papok lelkigyakorlatokat. A vezető mindig P. Adrián, aki nemcsak beszédeket tart nekik, hanem velük tölti az egész napot, velük végzi a szentolvasót, keresztutat és adorációt. Lelkigyakorlataikat mindenképpen megemlegetik. Mivel a Püspök úr erősen kívánja a népének fellendülését, P. Benő énekkart alakított már ugyan magasabb korú, de bevált férfiakból. Nincs is ilyen népének Szegeden egy templomban sem. Még vacsorát is rendezett az énekkar részére marhapörkölttel és összekéregetett borral. A vacsora alatt beszédet mondott, a plébános is, meg az egyházközség világi elnöke Bödő István is. Másnap sajnálatos eseménynek jöttek nyomára: a kanalak egy része eltűnt. Senki se tudja, hogy elszámolás, vagy elemelés történt-e, de azóta az énekegyüttest kanalas énekkarnak nevezik. Ez egyébként ma nem is olyan feltűnő jelenség. Amikor a kisgazdapárt báli mulatságot rendezett kultúrházunkban, 50 pohár, 30 tányér és csomó kanál tűnt el. 230 frt-ot fizetett rá az egyházközség. Mint korjelenséget jelzem fel! A tél korán kezdett komiszkodni. Hogy minél több fűtőanyagot megtakarítsunk, az ebédlőt áthelyeztük P. Benő szobájába. De mivel ez is hidegnek bizonyult, valósággal ebédlővándorlást tartottunk. Végül is visszamentünk a nagy ebédlőbe, mely még fűtetlenül is melegebb, mint akár melyik fűtött szoba. E hó végén megkezdődtek kultúrházunkban az adventi kultúrdélutánok, melyeknek megszervezését P. Henrik vállalta. Az előadásokon az iskolák szerepelnek, a szónokok nagyrésze pedig rendházunkból kerül ki. December Szokatlanul nagy az érdeklődés rendünk iránt. Mindenhonnan misszióba hívnak bennünket. Magam Oföldeákon tartottam 8 napos missziót. E parányi községben ez volt az első misszió. Valamikor a Návayak birtoka volt cselédségéből adódott a kis falu. Ma már felosztották a földesúr birtokait. A nép jó és szinte mindenki meggyónt és megáldozott. A 400 lelket kitevő falu több naturáliát hozott össze, mint bármely más missziónkban. A csatakos idő ellenére az úttalan utakon még a szállásokról sokan jöttek. A befejezés Immaculata ünnepén volt. Misszó volt még Röszkén és Alsóközponton. Mivel ez összeesett és a hitoktatókat nem lehetett az iskolából kiemelni, többen is tartottuk e missziókat. Röszkén a missziót vezette P. Mihály, kocsin, vonaton kijárt a házfőnök, P. Gottfrid és Henrik. Alsóközponton a misszió vezetője P. Benő, segítettek neki a házfőnök, P. Adrián és P. Gottfrid. Ezenfelül P. Mihály Felsőközponton az egyik iskolánál tartott beszédeket és gyóntatta a híveket. Anyagilag keveset kaptunk aránylag, különösen Alsóközponton. Röszkén 25-kg. paprikát hordtak össze a hívek.