A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

ZOMBORI István: Adatok a Szeged-alsóvárosi Ferences kolostor 20. századi történetéhez (A Historia Domus alapján)

Kifáradva értünk haza, hogy megünnepeljük a karácsonyt. A szent ünnepeket a szokásos keretek között ünnepeltük meg. Híveink példás buzgósággal jártak a szentmisékre, szentbeszédekre és nagyon sokan szentségekhez járultak. Szegénységünkhöz képest minket is megajándékozott a Jézuska. Mindenki kapott négy alsóruhát, egyéb szükséges dolgokat és némi édességet. Mindenesetre a béke és szeretet volt a legnagyobb ajándék, mellyel megajándékozhattuk egymást. Karácsonyt nálunk töltötte P. Dám Ince szerkesztő atya, ki dec. 22-én előadást tartott a III. rendek ünnepélyén, utána pedig vakációra ment szüleihez. így értünk az óév utolsó estjéhez. Az amúgy is közkedvelt ájtatosságon annyian voltak, hogy a tömeg jórésze kiszorult a templomból. A szentbeszédet a házfőnök-plebános mondotta és utána a következő ájtatosságot pedig P. Benő vikárius végezte. A statisztika ez évben is szomorú: 40 koporsóval több, mint bölcső. Annál szomorúbb ez az eset, mert köztudomású, hogy híveink elég magas kort érnek el. A szentbeszédben erre is kitértem. Szomorúan láttam nemzetünk életfájának sorvadását. Reméljük, hogy az Auxiliatrix Szegediensis észre fogja téríteni azokat, akik hitüket buzgón vallják, de annak erkölcsi következményeit nem tartják meg maradéktalanul. Bízzunk abban, hogy az erkölcsi válságból kiemelkedünk s a hit az újesztendőben mélyebben áthatja a lelkeket. Mi pedig szívből hálát adtunk a jó Istennek, aki rendházunkat a vészterhes időben is minden nagyobb bajtól megóvta és kegyelmét olyan feltűnően éreztette velünk.