A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

ZOMBORI István: Adatok a Szeged-alsóvárosi Ferences kolostor 20. századi történetéhez (A Historia Domus alapján)

Ha végigvesszük az egyes leltári tételeket, látható, hogy a szerzetesek ezt a kialakult rendszer szerint, az épület egészét végigjárva tekintik át. Elsőként az egyházi ruhákat veszik sorra, amelyek jelentős részéről megjegyzik, hogy ezek a múzeumban találhatók, majd az épületen végigmenve a raktárban, a sekrestyében, a templomban, a toronyban, az oratóriumban, a gyóntatófolyosón, a folyosókon, a könyvtárban, a gvardiánátusban, majd ezt követően az egyes szobákban, nevezetesen páter Frigyes szobájában, a két lomtárban, P. Marián, P. Vencel, P. Dömötör, P. Kreszcensz szobájában veszik sorra a leltári tárgyakat. Ezt követi Egyed testvér, fráter Accurs szobája, majd ismét a gvardiánátus, a 24-es, 29-es, a 35-ös, 38-as, 3l-es, 32-es, 30-as szoba, valamint P. Pacifik szobája. Ezt követi a konyha, az éléskamra, a mosókonyha, a pince, az ebédlő, a 12-es szoba, végül az istálló és a faszín. A leltárt végigtekintve egyrészt látható az a nagy gazdagság, amelyet évszázadok folyamán, de elsősorban a török kiűzése után a szakrális feladatok ellátása érdekében szerzett be a templom és kolostor. Ezek jelentik a miseruhákat és a liturgikus szertartások különböző textilből készült kellékeit. Itt találjuk továbbá azokat az ötvöstárgyakat, üveg- és egyéb tárgyakat, valamint a bútorokat, amelyek az egyházi múzeumban találhatók, illetve amelyek az egyházi tevékenység mindennapi elvégzéséhez szükségesek. A raktárban találjuk azokat a bútorokat és egyéb tárgyakat, amelyekre nem mindennap van a szerzeteseknek szüksége. Láthatjuk, hogy a templom és a kolostor jól el volt látva a szentségek kiszolgáltatásához szükséges eszközökkel, misekönyvekkel, azok tartóival. A templomban megtaláljuk a szépen fölszerelt oltárokat, gyertyatartókat, szószéket, perselyeket, imazsámolyokat stb. A kóruson az orgonát, a szenteltvíz-tartót és az egyéb tárgyakat. A gyóntató folyosón a 9 gyóntatószékről tudjuk, hogy ezt már Zadravecz István készíttette. A leltár fölsorolja a templom irodájában található különböző anyakönyveket. Ha ezeket a fölsorolásokat nézzük, megállapíthatjuk, hogy az elkészítői vagy nem rendelkeztek megfelelő műveltséggel, vagy egy ilyen leltárban nem tartották megfelelően fontosnak a tárgyak részletezését, hisz a leltárból egyértelműen beazonosítható, napjainkban is ismert műtárgyak, ötvösdarabok, képek, szobrok, miseruhák stb. a tételben mindenütt csak egy-egy szóval jellemezve, miseruha, kép, szobor stb. találhatók. Tehát kísérletet sem tesznek, hogy megkülönböztessék az egyszerű, akkoriban vásárolt darabot az esetleg többszáz éves, általuk is tudott és méltányolt különleges műtárgy értékkel bíró daraboktól. Ez alól jószerével csak a miseruhák között felsorolt Szent Gellért kazula, Mátyás kazula jelent kivételt. Hasonlóképpen a könyvtár is 4742 kötet könyv említésével szerepel (153 kötet régi könyv). Ugyanakkor jellemző a megjegyzés, amelyet itt olvashatunk: az állványok rozogák és nem megfelelők. Ez a kitétel, amely több esetben is megtalálható, azt jelzi, amit az 1925-öt követő időszakban, elsősorban az 1930-as években megfigyelhetünk, hogy a templom és- kolostor további fölújításra szorul. Erre a Zadravecz által megkezdett munkára pedig páter Schneider Vencel házfőnök közreműködésével került sor a későbbi időszakban, óriási áldozatokkal, nem kis szervezési munkálatokkal. Ha végigvizsgáljuk az egyes szobák fölszerelését, akkor kibontakozik előttünk, hogy valóban, a szerzetesek szegényes, de tisztességes körülmények között éltek, a villanyvilágítás jelentette az egyetlen luxust. Az ágy,