A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

ZOMBORI István: Adatok a Szeged-alsóvárosi Ferences kolostor 20. századi történetéhez (A Historia Domus alapján)

mosdó, egy-két szobor, vagy gyertyatartó említésén kívül érdemi dolgot szinte alig találunk. Ha végignézzük az elénk táruló leltár által nyújtott képet, azt mondhatjuk az egyes szobákban semmi személyes jellegű használati tárgyat, és kiváltképpen luxusjellegű bútort, vagy berendezési tárgyat nem találunk. A kötelezően felsorolt ágy, éjjeli szekrény, mosdótál, kancsó, pohár, éjjeli edény, kályha és ágynemű gyakorlatilag a legpuritánabb berendezést mutatja. Az ágy egyszerű szalmazsák és a mindenütt jelenlévő partvis, szemeteslapát azt is jelzi, hogy a szoba lakói maguk takarítanak. Ezzel szemben a templom szép és gazdag berendezésű, amely egyszerre köszönhető a ferences atyáknak és az áldozatkész híveknek, nemcsak az adott pillanatban, hanem évszázadokra visszamenően. Mint az majd a háborús viszontagságok kapcsán a második forrásban olvasható, a hívek erejüket meghaladó módon áldoztak arra, hogy a templom esztétikai és liturgiái szempontból minden szükségessel el legyen látva. Külön gondot fordítottak mind a szegénységre törekvő ferencesek, mind a hívek, hogy a templom belső berendezésének hangsúlyozott pompája, a dús aranyozás, a szép szobrok, képek, a drága ötvöstárgyak mind az ő Isten iránti szeretetüket és áldozatkészségüket bizonyítsa. Ezzel szemben látható, hogy a hivatali helyiségek, amelyek a kolostor esetében a vendégek fogadására szolgáltak, (amely jelentette a rendi elöljárókat, püspököt és egyéb magas egyházi vezetőket, illetve Szeged esetében tudjuk, hogy nem egy alkalommal politikusokat, államfőt, külföldi magasrangú vendégeket, katonákat stb.,) az elsősorban a guardidnátus, illetve a prouinciálátus helyiségeiben történt. A gvardiánátusról olvashatjuk, hogy itt található egy Wertheim-szekrény, az ezüstfüstölő, két ezüsttálca, szőnyeg, illetve az az igényes liturgikus fölszerelés, amely adott esetben püspöki mise alkalmával volt használatban. Ugyanakkor az is kiderül, hogy ez a gvardiánátus szolgált az egész kolostor számára fehérnemű-raktárként. A benne elhelyezett ágy viszont arra utal, hogy adott esetben a vendéget itt altatni is lehetett. A provinciálátus szintén fontos hely, itt tartják a két monstranciát, és a berendezés bútortárgyaiból megállapítható, hogy nyilván ez is egyfajta fogadóhelyiségül szolgált. Itt találhatók a kelyhek, gyertyatartók, paténák, de itt is szintén találunk ágyat, ami arra utal, hogy lehetett vendéget altatni is. Egyedül páter Pacifik szobája jelent kivételt az eddig elmondottak alól, ugyanis itt találunk a szokásos berendezés mellett egy különösnek tűnő berendezési tárgyat, egy cimbalmot, azaz egy hangszert. Ha a konyhát vizsgáljuk, akkor azt mondhatjuk, hogy a 20-30 fős létszámú kolostor számára megfelelő fölszereléssel bíró főzőalkalmatosságokat, illetve tálaló eszközöket találunk. Ami föltűnő a kor viszonyai között, az a kávéfőző, kávépörkölő, kávédaráló, kávéscsésze, kávésszervíz, kávéskanna stb., ami igényes kávéfogyasztási szokásra vall. A mosókonyha-berendezés azt mutatja, hogy a rendház tagjai számára, illetve minden bizonnyal a liturgikus előírások számára szükséges textíliákat (miseruhák, oltárterítők stb.) mosását, vasalását itt végezték. A pincében 13 hordót találunk, amely az itt lakók számára és a misézéshez szükséges bor tárolására szolgálhatott. A História Domus állandó visszatérő problémája a következő évre való élelem, bor és tüzelő biztosítása, amely a mindenkori kolostori vezetés legfőbb