A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

MEDGYESI Konstantin: „Makóról is lehetett látni, hogy recseg-ropog a rendszer, túl sok az ellentmondás”. A rendszerváltó évtized makóiságának természetrajzához

Hálásak lehetünk Bánó Andrásnak is, az Objektív akkori főszerkesztőjének. Többször jártunk az Objektív Szerkesztőségben, megnézhettük, hogy miként készül egy adás. Bánó is volt lent Makón, s elemezte itt a munkákat. A kapcsolat úgy kezdődött, hogy írtam neki egy levelet 1994-ben, mivel úgy gondoltam, a legjobbaktól kell tanulnunk. Egy hét múlva felhívott a titkárnője, hányan mennénk. Innen indult a dolog. Bánó szimpatikusnak találta ezt az egész kezdeményezést. Evekkel ezelőtt készítettünk egy beszélgetést Sára Sándorral, aki máig emlegeti, hogy élete legjobb interjúját egy 13 éves makói kislánynak adta. A mi kis riporterünk olyan kérdéseket tett fel neki, meg olyan kontaktusba került vele, ami egy felnőtt újságírónak sem sikerült korábban. — Mit lehet tudni most erről a kislányról? — Már nem foglakozik médiával, de mindig nosztalgikusán említi a stúdióban eltöltött időszakot. A lányok egy idő után elmaradnak, mert technikailag őket nem érdekli az operatőrösködés. Bálint Márta, a Közművelődési Kht ügyvezető igazgatója: — Nekünk nem az a célunk, hogy olyan rendezvényeket szervezzünk, ami csak egy szűk elitnek elérhető. Igyekszünk nagyon széles választékot kínálni az itt élőknek. Nálunk nem az a helyzet, mint sok hasonló kisvárosban, hogy két-három havonta rendeznek egy előadást és közben nem történik semmi. Széles és nagyszámú kínálat mellett teltházat produkálni, csakis sok-sok hirdetéssel lehet. A közönségszervezés legkülönfélébb módjait találtuk ki az elmúlt években. Látjuk a visszaigazolást, hogy működik a rendszer. A makóiak érdeklődnek a műsorok, rendezvények iránt, de soha nem érezhetjük azt, hogy most ráálltunk egy sínre, megtaláltuk a megfelelő közönségszervezési formát, és akkor most már magától jönni fog a közönség. Mindig ki kell találni valami újat. A plakát mellett fontos a szórólap az újság és a TV-s hirdetés, a személyes meghívás, de a legjobb reklám, ha elégedetten távozik a közönség, mert akkor a következő előadáson is itt lesz. (Ismertetés a városi honlapról) „A Makói Művésztelepet 1991-ben alapította a helyi önkormányzat az itt élő és határon túli magyar művészek számára. Évente három hétre, augusztus 1-től 20-ig kerül megrendezésre 18-20 erdélyi, kárpátaljai, felvidéki, délvidéki és makói résztvevővel. A meghívott festők, grafikusok, szobrászok, keramikusok és textilművészek többsége rendszeres visszajáró, mások csak egy-egy alkalommal vesznek részt a telep munkájában. Valamennyien teljes ellátásban részesülnek és minden résztvevő megkapja az alkotáshoz szükséges anyagokat. A programban nyitó-és záró kiállítás, valamint egy kamaratárlat szerepel, amelyek iránt nagy érdeklődés mutatkozik a városban. A záró kiállításra minden évben megjelenik a telep katalógusa. A Makói Művésztelepet Jámborné Balog Tünde és Güinger Katalin művésztanárok vezetik; fenntartója Makó Város Önkormányzata; helyi cégek, vállalkozók támogatják és esetenként különböző pályázatokon elnyert összegek segítik megrendezését. A résztvevők évente két művüket hagyják a jelenleg több, mint háromszáz darabot számláló városi gyűjteményben."