A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

MEDGYESI Konstantin: „Makóról is lehetett látni, hogy recseg-ropog a rendszer, túl sok az ellentmondás”. A rendszerváltó évtized makóiságának természetrajzához

Bálint Márta, a Közművelődési Kht ügyvezető igazgatója: — Nehezen dolgozom fel a kudarcainkat. Bizonyos tekintetben kiszolgáltatottak vagyunk, hiszen hiába jön ide a nagy név, minden produkció sikere vagy bukása attól függ, hogy az adott művész vagy társulat, miként varázsolja el itt, akkor, abban a pillanatban el a közönséget. Onnantól kezdve, hogy felmegy a függöny, ez már az ő dolguk. Előfordul olyan, hogy amikor semmi okunk nincs feltételezni, hogy baj lehet, akkor történik — akár a mi hibánkból, akár egy teljesen rajtunk kívül álló dolog miatt — valami, ami tönkreteszi a műsort. Mi kitesszük a lelkünket és mégis... Karsai Ildikó, művészeti tanácsos: — Úgy tudom, Makóról Ön az egyetlen bejegyzett hivatalos grafikus művész. Amikor a városi arculat részét képző grafikákat, emblémákat, lógókat tervezi, akkor ez művészet vagy inkább a PR tevékenység gyakorlati kivitelezése? — Magam ezt inkább alkotói folyamatnak értékelem. Szerintem, az hogy miként fogadják be az emberek, ott kezdődik a PR. Mint grafikus 20 éve foglalkozom arculattervezéssel. Az arculat mikroeleme az embléma vagy más néven a logo. A városi arculat egy nagyon tág fogalom. A városi arculatban nem csak az én munkám, grafikusi megközelítésben van benne, hanem azoké is, akik befogadják és értelmezik e vizuális megközelítést. — Aki emblémák, lógok készítésével foglalkozik, annak óhatatlanul át kell egy picit lépni a politikába. Önnek, mint városházi munkatársnak, aki felelős a városi arculatért, hol a határ a művészet és a közélet között? — A városházán dolgozom. A köztisztviselői munka azt jelenti a számomra és mindenki számára ezt kell hogy jelentse, hogy mi a városért, az itt élő emberekért teszünk valamit. A főnökeink, a vezetőink, a testület elvárásokkal vannak velünk szemben, ez nyilvánvaló. A napi feladat szintjén ennek maximálisan próbálok eleget tenni. Ugyanakkor független vagyok, mert nem engedhetem meg magamnak, hogy bármilyen irányban kötődést teremtsek meg. Az más kérdés, hogy magánemberként mit gondolok. — Az alkotásai által a városi arculattervező grafikus kiszolgálja az aktuális helyi hatalmat vagy szolgálja a várost? — Makóiként a városért tevékenykedem. Vegyük példaként a millenniumi emblémát, amely többek között szerepelt a hivatalos ünnepeknek a meghívóin. Ez részben politika, hiszen az önkormányzat adja ki. Ugyanakkor mindig van egy olyan motívum, amibe az ember nem belekapaszkodik, hanem megtalálja, s amely szimbólum mindannyiunk lelkében benne van. Ami ott lappang a magyar emberben, legfeljebb nem tud mindig felszínre kerülni, és én megpróbálom ezt a benső érzésvilágot a vizualitás eszközeivel kifejezni. Olyan látványt próbálok teremteni, hogy az mindenki számára elfogadható és érthető legyen. Czibolya Kálmán, a Makói Video- és Művészeti Műhely vezetője: — A stábbal rengeteg helyre jártunk, sokat köszönhetünk a Duna Televíziónak, Sára Sándornak, aki a kezdetektől fogva segített bennünket abban, hogy felmehessünk, tanulhassunk, bedolgozhassunk a Duna Tv-nek.