A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

MEDGYESI Konstantin: „Makóról is lehetett látni, hogy recseg-ropog a rendszer, túl sok az ellentmondás”. A rendszerváltó évtized makóiságának természetrajzához

ebből a szempontból hátrányaim vannak. Sok esetben nem tudok eljutni megnyitókra, biennálékra, nem lehetek ott olyan eseményeken, amelyen pedig fontos lenne részt venni. Mivel azonban Makón működik két művésztelep, ezért részben fenntarthatóak szakmai kapcsolataim. Grafikusként annyiban előny a makóiságom, hogy önálló alkotóként olyat csinálhatok — és ezt nem én mondom, hanem akik beszélnek a tevékenységemről — ami egy bizonyosfajta eredetiséget, érintetlenséget tud felmutatni. A másik, hogy az évek folyamán munkáimban próbálom fellelni és visszaadni ennek a tájnak, a városnak, a Marosnak a lelkületét. Ez a téma újra és újra felbukkan munkáimban. A szakmabeliek áUítása: látszik, hogy absztrakt, nonfiguratív formában gondolom azt, amit mások valósághűen, realisztikusan fejeznek ki. Munkáimban az absztraktság és a realitás egységben van jelen. A kritikusok szavai szerint itt érhető tetten grafikáim, képeim eredetisége, makóisága. — Az Ön szakmája a vizualitás, ez az írás viszont szavakkal kíván kifejezni jelenségeket. Mondja, hogyan lehet megfogalmazni, milyen most a makói motívum a grafikában? Van-e egyáltalán ilyen? — Ismét a makói millenniumi emblémát említeném, amely egy nagy M betűt ábrázol hagymával és a városi zászlóval. A makói grafikai motívum szempontjából a hagymát, a Marost, iüetve a múltunkat jelképező zászlót és címert gondolom meghatározónak. Czibolya Kálmán, a Makói Video- és Művészeti Műhely vezetője: — Nem előnyös a fővárostól való nagy távolság a stúdiónk számára. Máskor viszont éppen ez a vidékies város, a nyugalom a megtermékenyítő erő. A város nem ismer el bennünket eléggé. Az országos diákfilmszemlén 2000-ben a stúdió kapta a legjobb alkotó műhely díját, továbbá a legjobb dokumentum kisfüm díját, illetve a fesztivál fődíját. A berlini média fesztiválom évek óta ott vagyunk, két éve Balázs István tanya filmjével első díjat nyertünk. Bálint Márta, a Közművelődési Kht ügyvezető igazgatója: — Ha valaki azt áUítja, hogy a makóiak közömbösek, az nem ebben a városban él. A makói ember nagyon kritikus, de érdeklődő és értékeli a legkisebb gesztust is. Ha történik valami, sokan emelik fel a telefont és köszönik meg a munkánkat. Karsai Ildikó, művészeti tanácsos: — Szimbolikusan értelmezve mintegy jelképes téglával, a régi makói épületeket, azok részleteit ábrázoló grafikáimból kiadott naptáraimmal 5. éve igyekszem hozzájárulni ahhoz, hogy a város építészeti örökségét megpróbáljuk megmutatni az embereknek. Azért kezdtem el ezeket a naptárakat készíteni, mert úgy gondoltam, egy picikét segíthetek abban, hogy a makóiak felfedezhessék — s nem csak maguknak, hanem másoknak is — a hagyományos házak és a hozzájuk tartozó rejtett részletek szépségét. Ez ad valamifajta útmutatást azok számára is, akik pénzt áldoznak ezen értékek megőrzésére. Örömmel tapasztalom, hogy a makóiak gyakran érdeklődnek tőlem, hogy mi lesz a következő évi naptárom témája.