A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

MEDGYESI Konstantin: „Makóról is lehetett látni, hogy recseg-ropog a rendszer, túl sok az ellentmondás”. A rendszerváltó évtized makóiságának természetrajzához

kétszámjegyű pályázatot nyújtottam be itt a városban a gazdasági és társadalmi szerveknél. Mindenütt szívesen láttak, de a következő volt a válasz: „Semmi bajunk nincs veled Zolikám, de megváltoztak a viszonyok." Röviden szólva itthon, Makón nem tudtam emelyezkedni. 1992-ben Nagylak polgármestere — aki amikor én tanácselnök voltam, ő végrehajtó bizottsági titkárként dolgozott — bejött hozzám. Pénzügyi előadót keresett. Kérdezte, vállalok-e ilyen munkát. Sok választásom nem lehetett. Nem szeretem a pénzügyet, a számvitelt, addig azt sem tudtam, bogy van plusz meg mínusz magában a gazdálkodásban. Valamit kellett csinálni, elvállaltam. Vért izzadva tanultam meg a szakmát. 1998-ig pénzügyi előadóként dolgoztam. Az a polgármester, aki engem 1992-ben kivitt, 1998-ban elment nyugdíjba. Azt mondta nekem, ha felváUalom, hogy jelöltetem magam polgármesternek támogatni fog. így lettem 1998-tól polgármester Nagylakon. — A rendszerváltás az emberek számára eufórikus hangulatot hozott. Volt egy felfokozott várakozás a többpártrendszer, a polgári demokrácia iránt. A megszabadulás érzetét hozta a KGST, a Varsói Szerződés megszűnése, a Szovjetunió összeomlása. Mindezek valóban forradalmi élményt és lehetőséget kínáltak nekünk, magyaroknak. Azt is nagyon szép és tisztességes dolognak tartom, hogy a rendszerváltás pofon és vér nélkül zajlott le. Ahhoz valóban kellett méltóság. Méltóság kell ugyanis az átadáshoz és méltóság keU az átvételhez is. Ez a fajta stílus lehetett volna lökő erő egy nagyobb bizalomra épülő többpárti demokrácia megteremtésének alaphangulatához. Lehetett volna... Azt hiszem, hogy a 90-es évek nagy hevületben, ebben a nagy tenni akarásban egy idő után ez a méltóság már nem volt érték. Sokszor közel kerültünk egyfajta kaotikus állapothoz. Nem egyszer elhirtelenkedett, meggondolatlan törvényalkotói gyakorlatot tapasztaltunk. A végig gondolatlanság, a hirtelenkedés nem használt az új demokráciának. Elhamarkodott volt a mezőgazdaság átalakítása is. Lehetett volna várni, mérsékelni, megfontoltabban végrehajtani. A rendszerváltáskor az egész mezőgazdaságnak a gyors szétverése, a „bolsevista" szövetkezeti mozgalom vörös báróvá silányítása, kirekesztése volt sajnos a cél. Sánta Sándor, az első szabadon választott makói polgármester, 1990-1994 (FKgP): — A háború utáni kort gyermekként éltem meg. Akkor mindent átszőtt a politika, a legegyszerűbb emberekét is. Folyamatosan változtak például a tulajdonviszonyok. A szüleimnek is volt néhány hold földjük, amit Rákosiék alatt elvettek. Emlékszem, az elemiben a harmadik osztályba jártam, amikor az édesapám ment valamiféle érdekvédelmi tüntetésre. Ez a Rákosi-időkben nem mindennapos esemény volt. Utána jöttek érte, kihallgatták. A kommunisták figyeltek rá, az emberekben rettegés legyen. Nem tudtuk, ha elviszik, vissza jön-e egyáltalán. Már korán érdekelni kezdett a közélet. A Szabad Európát rendszeresen hallgattuk. Tanáraimnak meglepetést okozott, hogy nem humán pályára mentem,