A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)
MARJANUCZ László: Egy összeírás margójára. Makói pillanatfölvétel 1940-ből
A város jelentős mezőgazdasági ingatlan vagyonnal rendelkezett, amely különböző művelési ágak szerint oszlott meg. Ezek egy részét házi kezelésben hasznosították, másik részét bérbe adták. 605 hold állt mezőgazdasági művelés alatt a határban, s ebből 65-öt tartott Makó házi kezelésben, dr. Szűcs Zoltán helyettes jegyző irányításával. A haszonbérbe adott területek nagysága 540 holdat tett ki. Ezt a területet kétharmadában 1 holdas parceUákban, harmadában félholdas parceUákban adták haszonbérbe. Ezen a területen 160 holdon hagymát, 250 holdon gabonaféléket, 30 holdon takarmányféléket és kapás növényeket termeltek a kishaszonbérlők. Kaszaper község határában további 435 hold mezőgazdasági ingatlana volt a városnak, melyet egy tagban Doktor Lajosnak adtak haszonbérbe. A terület fele részén őszi és tavaszi gabonaféléket, 25 holdon ipari növényeket, a többi részen kapás növényeket és takarmányféléket termelt. A föntiek már előrevetítik, hogy milyen volt Makó birtokmegoszlása és milyen birtokkategóriák fordultak elő. Kizárólag kis és törpebirtokok jeUemezték a várost. A helyben szokásos termelési eljárás szerint a kisbirtokosok szántóföldjeik felén őszi és tavaszi gabonaféléket, a másikon kukoricát, takarmánynövényeket és hagymát termeltek. A törpebirtokosok főleg hagymát és zöldségfélét, s csak ameUett némi gabonát és kukoricát. Az összeáUítást végző jónak ítélte a mezőgazdasági munkásviszonyokat, mert az embereket megfelelően foglalkoztatták. Mezőgazdasági munkák idején gyakorlatilag megszűnt az agrár munkanélküliség. A határban egy közbirtokossági osztatlan közös legelőt hasítottak ki, s azt a Makói Tehénjárási Birtokosság Legeltetési Társulata kezelte. Területe 768 holdra rúgott. Elkülönített területen gazdálkodott a Makói Gazdasági Egyesület 150 holdas csikólegelészete. Nem volt viszont közös erdőterület, mert a határbeli 182 holdas erdőrész ugyan városi tulajdonnak számított, de a törvény értelmében áUami kezelés alatt áüt. A központi összeírás külön szedte a főtermékeket és a speciális termeivényeket. 13 Ennek megfelelően a mezőgazdaság fő terményei között tartották számon a búzát, kukoricát, árpát, zabot és a takarmányféléket. A vörös- és fokhagymát viszont a speciális termények közé sorolták. Búzából az évi átlagos termés 130 000 mázsát ért el, holdanként 8 mázsás átlaggal, kukoricánál ez a mennyiség 234 000 mázsa, ami 18 mázsa holdankénti csöves tengerinek felelt meg. Árpából évente 24 000 mázsa termett, holdanként 8, zabból 11 250 mázsa, holdanként 7,5, takarmányfélékből évi 55 000 mázsa 25 mázsás holdankénti terméshozammal. A speciáüs termékként számon tartott vöröshagyma évi produkciója 250 000 mázsát tett ki, amely holdanként 80 mázsás átlagtermésnek felelt meg. Ugyanez az arány a fokhagymánál: 63 000 és 35 mázsa volt. Gyógynövényt a határban nem termeltek. Hársfa virág és széki fű virág szedésével a szegényebb sorsú lakosság foglalkozott. FöUendült viszont a selyemtenyésztés 1939/40-ben a gubó beváltási árának fölemelése következtében. Növekedése azonban csak lassú ütemben folytatódhatott, mert kevés volt a közterületre kiültetett szederfa.
