A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

TÓTH István: Szlovákok a megmaradás és a beolvadás válaszútján 1900-1948. A trianoni határokon belülre vetítve

gusnak is s ennélfogva a szociológia körébe vágó feladat. A társadalmi jelenségek, vagy tények, mint az emberi cselekvések eredményei, a lélektan törvényeinek és vizsgálati módszereinek alkalmazása nélkül meg nem érthetők és meg sem magyarázhatók."

6 Nem kevésbé hasznos Sziklay László cikke 1940-ből az asszimiláció kérdéséről. Azon a véleményen van, hogy ha az idegen nevűek névmagyarosítását valóban történelmi fejlődés előzte meg, akkor az erősítette a magyarságot. Ugyanis természetes úton gyarapította számban és lélekben egyaránt. Sajnálkozását fejezte ki a kiegyezés utáni sürgető, konjunkturális jeUeget öltő asszimilációs poütika miatt. Szerinte ekkor került az asszimüáció kérdése vakvágányra. Indoklása szerűit azért, mert a névmagyarosítást nem előzte meg a sokszor több századig tartó lelki áthasonulás, a magyarsághoz való csatlakozás nem épült tartós alapokra. Példaként a 19.század névváltoztatásáról készült könyv eredményeit hozza fel ahol kiemeli, hogy az ott szereplő 15.292 névváltoztatás (névmagyarosítás) 89% 1867 után valósult meg (13.563), míg előtte az egész században 1800-tól 1867-ig mindösszesen 1.729 esetben magyarosítottak nevet. Ezt a kevesebbet tartósabbnak, értékesebbnek tartja a magyarság szempontjából.

7 Az előzőekből is kiderül, hogy az egymás meUet élő egyének és társadalmi csoportok kölcsönös egymásra hatását feltételezi mindenki asszimüáció esetén. Az ismérvekben azonban korszakonként változások, bővülések vannak. 1868-1940 között az asszimüáltság legfőbb ismérvének a nyelvi azonosságot tartották. A 20. század 30-as évei végétől fokozatosan bővül az ismérvek sora. A már említett nyelvi azonosságon túl egyre inkább megkövetelték a nemzeti szellemmel, hivatástudattal, törekvésekkel való azonosulást is. így kaphatott egyre inkább nagyobb hangsúlyt a már századelőn kifejtett s lassan meghonosodó nézet, amely szerint az asszimüáció érzelmi, lelki folyamat. A magyar történeti irodalom utolsó harminc évéből az asszünüációra vonatkozó munkák közül elsőként Hanák Péter 1974-es tanulmányát emelném ki.

8 Teszem ezt annak eUenére, hogy a szorosan vett tárgya a 19.századi asszimüáció. Bevezető soraiban azonban olyan tömör, összegyúrt megfogalmazását adja annak, mit is keU asszimüáción érteni, hogy azzal egyetértve idézem: „A nemzetté válás folyamán a más közösséghez is tartozó egyének, csoportok hovatartozási választását, majd később a kialakult nemzetbe való beolvadást — az új nemzeti közösséghez való lojaütást, a nyelv és a nemzettudat elfogadását is tartalmazó azonosulást — indokolt asszimüációnak nevezni, és a XVIII. század végétől kezdődően a beolvadási folyamatra alkalmazni."

9 Az asszimüáció társadalmi motivációja fejezetben kifejti, hogy az asszimüáció társadalmi ragemelkedéssel, presztízsnövekedéssel ált szoros kölcsönkapcsolatban. Hangsúlyozva azt a tényt, hogy 6 JANCSÓ Benedek: A nyelvi és érzelmi asszimiláció feltételeinek vizsgálata. Társadalomtudomány 1928. l-ll.o. 4.O. 7 SZIKLAY László: Az asszimiláció kérdéséről Láthatár 1941. 10. sz. 249-252.0. 8 HANÁK Péter: Polgárosodás és asszimiláció Magyarországon a XIX. Században. Történelmi Szemle 1974/4. 513-536.0. 9 UÖ.: T.Sz. 1974/4. 513.0.