A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

TÓTH István: Szlovákok a megmaradás és a beolvadás válaszútján 1900-1948. A trianoni határokon belülre vetítve

a magyarrá válás a polgári és kispolgári mentalitásban úri rangot jelentett, amikor is az „úr" fogalom a magyarsággal azonosult.

10 Az asszimiláció és a polgárosodás fejezetben az urbanizációs és indusztralizációs hatásokat vizsgálta.

11 A következő hasonlóan átfogó az asszimiláció folyamatát pontosító tanulmány Karády Viktor munkája.

12 Szerinte: „Az államnemzet koncepciójának horizontján, a liberális nemesség elképzelése szerint, már kezdettől fogva tehát a nyelvileg egységes nemzetállam rejtőzött. Ez azonban nem a nemzetiségek kizárásával volt hivatva megvalósulni, hanem azok széles körű asszimilációjával, mely elsősorban a nyelvi elmagyarosodást jelentette. A magyar liberális nemesség egy asszimilációs társadalmi szerződés útján kísérelte tehát meg a nemzetállam megteremtését s egyben a saját hegemóniája legitimációjának újrafogalmazását." Ezt a szerződést az egyes nemzetiségek töredékcsoportjai — mint például a szlovák nemesség jelentős része már a XVIII. század végétől — gyorsan elfogadták és fokozatosan betagozódtak a magyar nemességbe. Csak valamivel később jelentkeztek a konfliktusok az ébredő, történelmi államisággal vagy sajátos nemzeti intézményekkel nem rendelkező nemzetiségekkel. Ide sorolhatók a szlovákok is. Velük szembe az asszimilációs szerződés, mint asszimilációs kényszer működött. Igyekeztek a szlovákokat kizárni a nemzeti fejlődés lehetőségéből azáltal, hogy betiltották, vagy gyengítették hatékonyságában a nemzeti intézményes eszközeit a teljes nemzeti iskolarendszert, a sajtót. Ennek következtében az asszimiláció folyamata a szlovákok esetében súlyos konfliktusok sorozatává vált, melyekben helyt kapott a rendőri erőszak, az adminisztratív kényszer, a törvényhozás segítségével magyarosítás és a nemzetiségeket lekicsinylő, kollektív méltóságukban sértő ideológiai munka.

13 A nyelvi asszimiláció konklúziójaként hangsúlyozza, hogy a polgárosodottabb német, szláv elemek bár az egyes adatfelvételek idején mindig valamilyen irányú kényszer is működött — mégis megtartották egyfajta két- vagy többnyelvűségüket. Ezek azonban a statisztika módszerével nem kerülnek napvilágra, a gyakorlatban mégis élő és ható tényezők. Egyet értek megállapításával, miszerint Trianonnal az asszimiláció társadalomtörténetében merőben új fejezet nyílott. Egyrészt mert a trianoni határok közé csak magyar többségű régiók kerültek. Az új határokon belül átalakultak az asszimiláció feltételei. A megmaradt területeken a nemzetiségek elmagyarosodása előrehaladott állapotban volt. Az asszimilációnak ellenáUó, nemzetiségi nacionalizmus megszűnt olyan centripetális erőt képviselni, mely veszélyeztethette volna az államot.

14 A tanulmányok sorában itt kívánom megemlíteni Szarka László munkásságát s a témával kapcsolatos cikkeit. Több tanulmányában a szlovákok asszimilációhoz való viszonyát taglalta a dualizmus korában általában, ugyanakkor a FelsőMagyarország területén élő németek és szlovákok asszimilálódási folyamatát is 10 UŐ.: T.Sz. 1974/. 520.O 11 UŐ.: T.Sz. 1974/4. 523-528.0. 12 KARÁDY Viktor: Egyenlőtlen elmagyarosodás, avagy hogyan vált Magyarország magyarnyelvű országgá. Századvég 1990/2. 5-38.0. 13 UŐ.! Századvég 1990/2. 9.o. 14 UŐ.: Századvég 1990/2. 17.0. 32-33.0.