A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

MAROSVÁRI Attila: A magyar cserkészet megindítása a nyugat-európai menekülttáborokban (1945-1947)

A kedvezőtlen lelki tényezők ellenére az 1947 augusztusi mittenwaldi emigráns jamboree több szempontból is korszakos jelentőségű volt az emigráns magyar cserkészet megerősítése szempontjából. Ez volt az első tábor, ahol ha csupán egy kisebb egység erejéig is, de a lányok együtt táboroztak a fiúkkal. Beodray Ferenc visszaemlékezéséből tudjuk azt is, hogy itt tűnt ki először a magyar kontingenst vezető Bodnár Gábor dinamikus vezetési stílusával, amely alkalmassá tette őt későbbi vezetői'szerepére.

109 S szintén Beodray Ferenctől tudjuk, hogy e tábor ideje alatt érlelődött meg a fiatal cserkészvezetőkben annak az új, az addigiaknál hatékonyabb és következetesebb építkezést célul tűző vezetői törzs felállításának gondolata,

110 melynek létrejötte az elkövetkezendő hetekben az egész emigrációs cserkészmunkának új lendületet adott. A mittenwaldi emigráns jamboree jelentőségét a nemzetközi összefüggései miatt is külön hangsúlyoznunk kell. Az esemény kapcsán ugyanis a német, a magyar, az ukrán, az orosz és a lengyel főcserkész közös táviratban fejezte ki elégedetlenségét és tiltakozását a cserkész szellemhez méltatlan megkülönböztetés miatt, amiért meghiúsították a menekült szervezetek képviselőinek részvételét a moissoni jamboree-n.

111 A nemzetközi iroda azonban konzekvens maradt a válaszában: elismerést csak egy szövetségnek kívántak kiadni, s mivel ezt a magyarok esetében az otthonival megtették, nem kívánták az álláspontjukat felülvizsgálni.

112 Éppen ezért volt sikertelen Bodnár Gábor és Gácser Imre kezdeményezése, akik a jamboree-val párhuzamosan zajló nemzetközi konferencián próbálták meg elérni a menekült magyar cserkészet helyzetének támogató rendezését.

113 Rá kellett döbbenniük: a nemzetközi iroda vezetőinek álláspontja a magyarországi cserkészet jövőjét illetően már az akkori fejlemények ismeretében is feltűnően naivnak és elfogultnak bizonyult. A MENEKÜLT CSERKÉSZEK ÉS MAGYARORSZÁG VISZONYA A magyarországi cserkészet helyzetének alakulását a menekülttáborok munkába álló vezetői az első pillanattól fokozott figyelemmel kísérték. Amíg többségük a hazatérés lehetőségeit kutatta, azért figyeltek, mert tudni akarták, milyen közegben folytathatják majd a cserkészéletet az otthoni megváltozott világban. Sőt, a cserkészet ottani helyzetét a magyarországi változások egyfajta fokmérőjének tekintették. Amikor pedig azok, akik ennek alapján eldöntötték, hogy maradnak — s ők lettek mind többen és többen —, a saját munkájuk jövőbeli mozgásterét hez! Ezért szervezte meg Mattyasovszky Zsolnay Miklós és a többi tagszövetség, hogy Mittenwaldban ugyanabban az időben mi is megrendezzük a menekült cserkészek ISA-jamboree-ját". Lásd: BEODRAY Ferenc 2002. jún. 4-i levele Lendvai-Lintner Imréhez. A szerző birtokában 109 Uo. 110 Miként Beodray Ferenc fogalmazta: „A tábori sikeres szereplés, a cserkészszellem és a magyarság képviselete adta meg a gondolatot a Hontalan Sasok Törzsének megalakítására. " Lásd: Uo. 111 A távirat szövegét lásd: III. 1.4. 6. körlevél 112 V. KISBARNAKI FARKAS, 1966 17. 113 BODNÁR, 1980. 117-118, lásd még: XTV.6.1. P. Gácser Imre jamboree-naplója