A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

MAROSVÁRI Attila: A magyar cserkészet megindítása a nyugat-európai menekülttáborokban (1945-1947)

volt arra a munkaközösségre, amelyet még Teleki Pál a cserkészet akkori mértékadó vezetőiből állított fel 1941 szeptemberében, hogy kidolgozzák a megújuló és mozgalommá szervezendő szövetség működésének alapelveit.

79 Az akkori átszervezésben tevékenyen közreműködő kisbarnaki Farkas kiáltványában leszögezte: azért indította útjára kezdeményezését, „hogy úgy éljünk, úgy gondolkozzunk és dolgozzunk a magyar közösségért, úgy támogassuk elesett helyzetben szenvedő magyarságunk lelki, szellemi és anyagi életét, ahogyan ebben a nehéz helyzetben most ő [ti. Teleki Pál] tenné vagy rendelné. A cserkészek egymás közt is keressék a kapcsolatot, és ahol többen vannak, őrsben vagy csoportban dolgozzanak".

80 E felhívás, amely a nyugati emigrációs magyar cserkészet formális megalapításának tekinthető, nyilván nem volt előzmény nélküli. Megszövegezését, megformálását vélhetőleg többen segítették, akik támogatták, sőt, akkor már ösztönözték a főcserkészt abban, hogy a kezdő lépés megtételével ne késlekedjék tovább. A körlevelet minden működő csapatnak és ismert tartózkodási helyű cserkészvezetőnek megküldték, sőt a menekülttáborok magyar vezetőihez is eljuttatták. A felhívásra rövid időn belül 93 cserkésztiszt válaszolt, akik jelezték, készek bekapcsolódni az újjászerveződő mozgalomba. A válaszadók között volt v. Fáy István, a cserkész nagytanács egykori elnöke, Uzoni Zajzon Sándor, a szövetség volt társelnöke és Teleki egykori segédtisztje, illetve többen az otthoni cserkészet volt vezetői és tisztjei közül, így v. Selkey Oszkár, v. Solymossy Ulászló, dr. Gerencsér István Sch.P., Gácser Imre OSB, dr. Mattyasovszky Zsolnay Miklós, Pohárnok Jenő, Irányi László Sch.P., Szurmay Tibor és még sokan mások.

81 Az új, egyelőre még virtuális központnak számos megválaszolatlan kérdéssel kellett szembenéznie, melyek alapvetően befolyásolták a kezdeményezés jövőjét: 1. létre kellett hozni a központi adminisztrációt; ki kellett dolgozni a munkaközösség szervezetét; el kellett készíteni a munkavégzéshez és működéshez elengedhetetlen szabályzatokat és irányelveket; 2. biztosítani kellett a munkavégzés feltételeit azokon a helyeken, ahol megvolt az igény őrsök, rajok szervezéséhez, de hiányoztak a képzett vezetők; meg kellett teremteni a vezetőképzés rendszerét; 3. legitimálni kellett a munkaközösség jogi helyzetét, mielőbb tisztázni kellett egyrészt a magyarországi cserkészszövetséghez való viszonyt, másrészt a londoni nemzetközi iroda általi elismerés feltételeit; 4. mindenekelőtt pedig az augusztusra meghirdetett moissoni jamboree-n való részvétel lehetőségének módját és körülményeit kellett megnyugtató módon rendezni, már csak azért is, mert a részvétel a dípí-élet viszonyai között meginduló magyar cserkészmunka belső és külső elismertetésének legfőbb záloga volt. Az elkövetkező hónapok e kérdések megválaszolásának jegyében teltek el. 1947 tavaszától, a munkaközösség megalakulásának hírére, illetve az ettől kezdve havi rendszerességgel megjelenő főcserkészi körlevelek elvi iránymutatása nyomán megélénkültek a csapatalakulások. Dr. Oláh Ákos már márciusban létre79 v. KISBARNAKI FARKAS 1948.1-2., GERGELY, 1989. 254-255, BODNÁR, 1980.101-102. 80 III.1.4. 1. körlevél 81 v. KISBARNAKI FARKAS, 1966. 13., A visszaérkező levelek egy részét lásd: III.l.l. v. Kisbarnaki Farkas Ferenc főcserkész iratai 1947