A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

DÖMÖTÖR János: A Puszták Népe és a Tornyai Társaság

hogy a holt tárgyak csak az élettel való kapcsolatukban nyernek értelmet. Filozofikus lírával zárja sorait: „A múzeum meg akarja mutatni, milyen volt egy-egy embercsoport arca: tükröt tár elénk, amelyből saját akaratunk mosolyog vissza ránk az elmúlhatatlanság győzelmének tudatával." Tárkány Szűcs Ernő nem kutatói, hanem szerkesztői minőségében ránt kardot agitatív karakterű, Agrártudományi Egyetemet a Viharsarok népének című írásában. Szerző is felveti az oly sokszor hangoztatott minőségi termelés fontosságát, szükségességét. Ehhez azonban több tudás és mezőgazdasági szervezők is kellenek. Ilyenek képzésére látja elengedhetetlenül szükségesnek a délalföldi térségben agrártudományi egyetem létrehozását. Péczely György, ekkor még fiatal kutató, később egyetemi tanár, a magyar meteorológia kiválósága Az utóbbi esztendők időjárási rendellenességeiről címmel publikált tanulmányt. A Tisza-szabályozás, és az alföldi mocsarak lecsapolása óta foglalkoztatja nemcsak a szakmát, de a nagyközönséget is, van-e az éghajlat-változásnak állandó, maradandó tendenciája? Szerző több összehasonlító számsorral is bizonyítja, hogy az időjárásban létezik bizonyos ingadozás, mind az éveket, mind az évszakokat illetően. Egyszer a kontinentális, máskor a tenger hatása érvényesül inkább, nagy összefüggésekben azonban szerző szerint ezek az ingadozások kiegyenlítődnek, és így állandó irányú éghajlatváltozás nem állapítható meg. Új Termés rovatban Koszta József Kossuth-díjjal történt kitüntetése alkalmából Nagy Zoltán tekinti át a jeles alföldi mester életútját és elemzi munkásságát. Külön cikket szentelt a folyóirat Kósa János tollából Füst Milánnak 60. születésnapja alkalmából. Elsősorban az író sokoldalúságát (vers, dráma, regény, esztétika), valamint újító, kísérletező kedvét emelte ki írásában Kósa János. A folyóiratszámot nyolc könyvismertetés zárja: Zelk Zoltán (Kagylóban tenger), G. Tóth László (A ceruzarajz-leány), Gombos Imre (A népi kollégiumi mozgalom), Lugossy Emma — Gönyei Sándor (Magyar népi táncok), Tóth Zoltán György (A barkók öröklési jogszokásai), Andrássy Kurta János (Paraszt művésztehetségek védelme), Barsi Ernő (Sályfalu zenei művelődése), Szabó Pál (Jugoszláv parasztok között), Illyés Gyula (Tizenkét nap Bulgáriában). A hátsó borító belső oldalán Mit írnak a Puszták Népéről című válogatást közölt a szerkesztőség a folyóirattal kapcsolatos recenziókból. A III. évfolyam 3. száma jelenti a folyóirat utolsó számát (1948. ősz). A szerkesztőség nyilván megérezte a társadalmi- politikai légkör változását, mert elsőként Juhász Gyula ismeretlen forradalmi verseit tette közzé. Elsőként az Őszi rózsá-t, amely a polgári forradalmat üdvözli. Erre utal az egyes strófák első sora: „Forradalom fehér virága". (Ez nyilván az ún. őszirózsás forradalom virága.) Juhász Gyula második verse A magyar múltnak című, amelyben „A magyar múltnak két gazdag szegénye, dús proletárja" idéztetik meg, Csokonai és Petőfi személyében. Az egyik verset a szerkesztőség a 18-as forradalom harmincadik évfordulója alkalmából közli, a másikat pedig azért, mert azt maga a költő olvasta fel 1921. április 24-én a Hódmezővásárhelyi Általános Munkás Dalegylet Csokonai-Petőfi matinéján, és amelyet a dalegylet emlékkönyvében fedezett fel a szerkesztőség. Szintén a szabadság témával foglalkozik Bónis György tanulmánya, ez alkalommal „Szabadság és alkotmány Rákóczi emlékirataiban". Szerző rámutat arra, hogy az emlékiratok nyolcvan esztendő után jelentek meg másodszor magyar for-