A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

MARJANUCZ László: Adalékok Habsburg berendezkedés és telepítés a bánsági történetéhez

A katonai birtokbavétellel párhuzamosan, de még a pozserováczi béke előtt megindult a Bánság kormányzati konszolidációja is. Mercy a berendezkedés új elveiről az előbbi kormányleiratból értesülhetett, míg Savoyai Jenő személyes megbeszélésekből is, hisz 1716. november 2-án már Bécsbe utazott, hogy a világra szóló győzelem egyházi elismeréseként átvegye a pápa neki szánt ajándékát

5 Bécsben a töröktől visszafoglalt, úgynevezett „újszerzeményi területek" közigazgatási alapelveit már 1684-ben lefektették. Ennek lényege, hogy Magyarország visszafoglalt részei ténylegesen és háborús jogon (via facti und jure belli) a császárt illették. Tehát az uralkodó Magyarország török megszállás alatt álló területeit háborús hódításként fogta föl, amellyel, mint királyi jószággal (peculis regni) szabadon rendelkezik. Ez az államjogi megközelítés eleve megszabta a Bánság leendő közigazgatási berendezkedését. Szélesebb közjogi kereteit az adta, hogy közvetlen birodalmi provinciának és koronabirtoknak tekintették. Azaz a császár III. Károly egyszerre volt a Bánság fejedelme és magánföldesura, melyhez hasonló helyzet az egész birodalomban nem állt fenn.

6 Már maga a „Bánság" elnevezés is ahistorikus, mert soha nem tartozott báni szervezetbe a török idők előtt. Honvédelmi szempontból az „alsóvidéki kapitány" irányította, aki azonban semmilyen tekintetben nem rendelkezett a végvidékek bánjaihoz hasonló polgári és katonai hatáskörrel. Csak katonai irányítói szerepe volt, amit később „temesi grófként" gyakorolt, de temesi bánnak soha nem nevezték.

7 így a terület hivatalos elnevezése Temesi Bánság (der Temeswarer Bánat) nélkülöz minden történeti alapot. Savoyai Jenő ezt a nevet közvetlen a terület meghódítása után adta, amely később átment a hatóságok hivatalos szóhasználatába, de nincs tudomásunk arról, hogy a török háborúk alatt, 1718-ig már általánosan elfogadott és polgárjogot nyert kifejezés lett volna. Korábban, Lipót uralkodása alatt pedig érthetően szó sem volt a térség új elnevezéséről, mert az Karlóca után még a török kezén maradt. A későbbi „névadás" pontos okát nem ismerjük. Nem kizárt, hogy a térségnek a törökkel való határhelyzete is belejátszott, mert a bánságok, mint sajátos magyar közigazgatási egységek a törökellenes harcok ütköző zónáiként játszottak fontos szerepet a múltban. 1716 után még nem dőlt el a török háborúk kérdése véglegesen, a Habsburgoknak tartós védelemre kellett berendezkedniük a visszafoglalt területeken. Valószínű, hogy Jenő herceg a katonai funkciót akarta hangsúlyosabbá tenni, mikor Temesi Bánságnak „keresztelte" az egykori „alsóvidéket". Nem mellőzendő szempont az sem, hogy az új tartomány közigazgatásilag pontosan fedte az egykori temesvári vilajet területét, tehát egy egységesen irányított régióét, ami történeti mintát kínált az osztrákoknak a centralizált területszervezésre, másrészt megerősítette a térség „ütközőállam" jellegét. Mindenesetre Bécs tisztában volt azzal, hogy a Bánság Szent István koronájának része, de azt -úgymond- a katonai cselekmények folytán a király jogosan foglalta le magának. Mint földesúr domaniális birtokának tekintette a Bánságot, ahonnan kamarai jövedelmeket élvezett. Fejedelemként (császárként) számított a 5 Uo. 273.p. 6 MEZŐSI Károly: A fegyverjog (jus armorum) megváltása a töröktől visszafoglalt területeken. In: Századok, 1942. IV-VI. 186.p. 7 KMETTY Károly: A magyar közjog tankönyve. Budapest 1907.154.p.