A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

MARJANUCZ László: Adalékok Habsburg berendezkedés és telepítés a bánsági történetéhez

térség vámjövedelmére, bányahozadékára és a sóbányászás illetve értékesítés hasznára.

8 A bánsági berendezkedésnél figyelembe vették Montecuccoli 1677-ben elhangzott figyelmeztetését, miszerint a magyarok túlságosan büszkék és nyugtalanok, akiket sem értelemmel kormányozni, sem engedékenységgel megnyerni nem lehet. Ezért a népet bottal kell uralni és korbáccsal összetartani.

9 Ezzel a sommás kifakadással jellemezte a magyar népet, szerencsére az udvar nem mindenben tartotta követendő útmutatásnak a tábornok szavait, jóllehet a központi hatalom megerősítését ez a parancsnoki vélemény is alátámasztotta. Savoyai Jenő sem osztotta katonatársának véleményét a stílust illetően. O azt tekintette legfontosabb céljának, hogy megakadályozza a Bánság és a Magyar Királyság bármiféle kiépülő államjogi kapcsolatát. Ez olyan fontos politikai szempont volt, hogy a terület berendezését és benépesítését teljesen alárendelték ennek a követelménynek. A bánsági „honfoglalás" első nehéz szakasza 1718-ig lezárult. Eben az időszakban, tekintettel a császári csapatok bevonulására és a folytatódó hadi cselekményekre a katonaügy befolyása meghatározó jelentőségű volt a közigazgatásra. Forrásszerűen dokumentálható, hogy a fő udvari kormányszékek nem folytattak összehangolt bánsági újjáépítési politikát, hanem az egyik kizárólag harcászati szempontból, a másik pedig az állami jövedelmek felől mérlegelte a bánsági berendezkedés ügyét. Ez szükségszerűen vezetett a katonai és kamarai érdekek ütközéséhez, a Hofkriegsrat illetve a Hofkammer zavartalannak nem mondható együttműködéséhez.

10 Az Udvari Kamara (Hofkammer) korábbi birodalmi súlyának megfelelően széleskörű kompetenciával rendelkezett a pénzügy , gazdaság, forgalom és középítészet területén. Ezt a hatósági feladatkört még I. Ferdinánd alkotta meg (1526), mely funkcióképesen fennmaradt egész Maria Terézia hivatali reformjáig (1749). A kétszázéves szerkezet első repedései épp a bánsági újjáépítés során jelentkeztek, amikor meg kellett valósítani a Kamara és a Haditanács (Hofkriegsrat) egymásba fonódó hatalmi illetékességének a szétválasztását. Ennek fokozatos jellegére utal az Újszerzeményi Bizottság (Neoacquistica Comissio) kezdeti nagy szerepkörének gyengülése és a Temesvári Tartományi Hivatal (die Landesadministration in Temewar) kiépítése 1718-ban. Az 1716/17-es katonai évben a bánsági ügyintézés legfontosabb centrális orgánumának a Katonai Főhadbiztosi Hivatal (Generalkriegskomissariatsamt) tekinthető, mely a Hatitanácsnak alárendelten, de vele közösen viselt felelősség alapján gondoskodott a csapatok élelmezéséről és beszállásolásáról. Működésében a területi igazgatás hadi mozzanatának az elsődlegességét konstatálhatjuk. Elnökévé gróf Sebastian Thürheim-t nevezték ki. Ugyancsak fontos szerepet játszott az újjárendezésben a Miniszteri Bankküldöttség (Ministerialbancodeputation), mely udvari hatóságként a Hofkammernek 8 Josef VOLLMAR SENZ: Geschichte der Donauschwaben. München, 1987. 41.p. 9 BUCHMANN KÁROLY: A délmagyarországi telepítések története. Budapest, 1936. I. Bánát 10 Hofkammer Archiv CHKA, Wien) Hoffinanz Ungarn rote Nummer 494. Fol. 213-241. Az Udvari Kamara referátuma a császárnak 1716. szeptember 11-én.