A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)
ADATTÁR, MÓDSZERTAN, RESTAURÁLÁS - TEMESVÁRY Ferenc: Magyarországi fegyvergyűjtemények múltja és jelene. Eredmények és kudarcok a fegyverkatalógusok készítésének tükrében
A Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztálya 1971-ben meghirdette a katalógus programot. Lényegében már erről beszélt Esti Béla 1971-ben a Munkásmozgalmi Múzeum (ma a Magyar Nemzeti Múzeum Legújabb kori Főosztálya) egykori főigazgatója „A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum és a megyei múzeumok együttműködése a szakág előtt álló feladatok megvalósításában" című alapvető tanulmányában, amikor a gyűjteményi állagjegyzékek összeállításának, a központi országos nyilvántartás létrehozásának megkezdését, mint előttünk álló elsődleges, legfontosabb feladatot jelöli meg. A szerző a továbbiakban megemlíti, hogy „a minisztérium biztosítja az állagjegyzékek folyamatos megjelentetését... Óriási segítséget jelentene ez nemcsak a muzeológusoknak és történészeknek, hanem a tudomány, a művészet, a közművelődés és az oktatás stb. területén dolgozó kutatóknak is" 27 Ennek keretében a Magyar Nemzeti Múzeum Fegyvertára kezdett el néhány katalógust megvalósítani. 1980-ban jelent meg a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum fegyvergyűjteménye, 1984-ben a váci Vak Bottyán (ma Tragor Ignác) Múzeum Fegyvergyűjteménye, 1988-ban a Magyar Nemzeti Múzeum tűzifegyver gyűjteménye I. Pisztolyok. Elkészült és kiadásra vár a IL—III. kötet magyar és német nyelven. Végül 1999-ben a szentesi katalógus látott napvilágot. 28 A sárospataki Rákóczi Múzeum leltárkönyveiben található, témakörünkbe tartózó anyagot feltérképeztük, rendszerbe tettük és a tárgyak nagyobb részéről a szakszövegek elkészültek és a Magyar Nemzeti Múzeum támogatásával több száz tétel rajzoltatása is megtörtént. Már 1980-ban felmerült a szegedi Móra Ferenc Múzeum katalógusának kérdése, de a munka nem haladt előre, mert a Zrínyi Katonai Kiadó akkor még előnyös helyzetét kihasználva színes, tudományos népszerűsítő munkák megjelentetésével kívánt megítélésén változtatni. Szerződéseket kötött, míg Szeged, főleg anyagiak hiányában, nem tudta elkötelezni magát. Ettől függetlenül több száz tárgy leírása és rajzoltatása elkészült, de a kiadás szerencsére nem valósult meg! 1980 és 2000 között ugyanis a munkatársak összefogása révén a militaria körébe sorolható dokumentumok tömege került a múzeumba, amely Szeged közelmúltja szempontjából új távlatokat nyitott. Egy katalógus megjelentetése soha nem egy ember munkája. Szeged katalógusát is sokan írták és írják. Reizner János (1847-1904), Tömörkény István (1866-1917) és Móra Ferenc (1879-1934) múzeum megalapításával a gazdag helytörténeti anyag begyűjtésével, a régészeti szakszerű feltárások megindításával megtették ugyan a legfontosabb lépéseket, de a soron következő szakemberek, régészek, történészek néprajztudósok, numizmaták, restaurátorok felkészültsége, az anyag elhelyezésén és az anyagi bázis megteremtésén fáradozó igazgatók, raktárkezelők, az egykori hivatalszolgák, gondnokok és a kiszolgáló személyzet együttes, verejtékes munkájának eredménye, hogy egy nagyon értékes, sokrétű gyűjtemény létrejöhetett. Természetesen több évi munka ebből kiszűrni kutatási területünket érintő anyagot, de minden kötet, amely megszületik nagyrészt a fent említetteknek köszönhető. 27 Esti Béla, in: Múzeumi Közlemények (Budapest 1971) 28 TEMESVÁRY FERENC: Eleink gyűjtötték...!, m. (20)
