A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)
ADATTÁR, MÓDSZERTAN, RESTAURÁLÁS - TEMESVÁRY Ferenc: Magyarországi fegyvergyűjtemények múltja és jelene. Eredmények és kudarcok a fegyverkatalógusok készítésének tükrében
Egy katalógus írása nem hálás feladat. Vannak, akik nem tartják tudományos munkának és vannak, akik a levéltárak fond jegyzékeihez, csomagok és dossziék fontosságához hasonlítják. A világ nagy fegyvergyűjteményeivel egybevetve a magyar múzeumokba összegyűjtött fegyverek mennyisége kicsinek látszik, de a múzeumok falai közé mentett régészeti, néprajzi, várostörténeti, iparművészeti, képzőművészeti, numizmatikai, természettudományi és nem utolsó sorban a dokumentum anyag együtt segíthet kisebb városok múltját és jelenét hitelesebben ábrázolni. Tragor Ignác (1869-1941) váci múzeumalapító, aktualitását soha el nem vesztő gondolatait ma is fontosnak érezzük : „... össze kell gyűjtenünk mind azt az emléket a mi városunk és hazánk dicsőséges múltjáról tanúskodik. Minden kődarabban őseink emléke él, minden fegyver darab letűnt századok harci dicsőségét és szenvedését hirdeti, minden papírszelet és okmány békés polgári alkotás és jólét tanúsítója, mindmegannyi alkotórésze városunk és hazánk dicsőségteljes történetének. Külön-külön parányiaknak látszanak, de együttvéve ezek az adatok adják történelmünknek hatalmas összegét." 29 A világ nagy közgyűjteményeiben a hadakozás fegyverei, vértezetek viseleti tartozékok, tehát a császári, királyi, fejedelmi, főúri, gazdag polgári emlékek elkülönülnek a népi fegyverektől. Külön kategóriát képeznek a mezőgazdaság és ipar napi használatában levő eszközök még akkor is, ha ezek mindenkor kiegészítették, a lovagok, mezei hadak, várkatonaság, polgárőrség és más szervezett alakulatok felszerelését Magyarországon és a környező kisebb államokban ezen utóbbi emléktárgyakat (nyergek, nyereg- és lótakarók, kantárok, haj tós zárak, nyaklók, szügyelők, farhámok és farmatringok, csatok, díszítő veretek, zabiák, kengyelek, patkók) sarkantyúkat, csizmapatkókat, cséphadarókat, láncos buzogányokat, bárdokat, baltákat, fokosokat — beleértve a népi juhász faragásokat — önvédelem célját szolgáló botokat, bunkókat, kiegyenesített kaszákat és így sorolhatnánk tovább a fegyvergyűjtemények részeként tartják nyilván. A besorolás indokolt, ha ismerjük a huszita háborúk (1419-1434), Budai Nagy Antal ( 1437), Dózsa György (1514), Szegedignác Jovanovics Péró (1735) Hora Miklós és Kloska János (1784) parasztvezérek hadainak fegyverzetét, a várak és városok fennmaradt leltárait. Például szolgálhat a MNM Fegyvertára is, ahol a főúri vértek, lovagi kardok, katonai és polgári fegyverek ezrei mellé 1859-ben megvásárolták a Kehrer József 198 darabból álló gyűjteményét, amely nagyrészt Magyarországon elterjedt csákányok, fokosok, balták, bárdokból állt. 30 Reizner János, aki kiváló történész is volt és körültekintően mélyedt el a levéltárak forrásanyagában a kiegyenesített kaszák fontos szerepét gyakran megemlíti. Többek között Szeged népére hivatkozik, amikor Kinizsi Pál (1446-1494), aki Mátyás halála után (1490) Ulászló király parancsára felszólította Szegedet, hogy amíg ő menekülést színlel a „fekete sereg" maradványát támadják meg. A szegediek kiegyenesített kaszákkal öldösték le a katonákat. 31 A kiegyenesített kasza fon29 Váci kalendárium az 1904. szökőévre (Vác 1904) 39. p. 30 TEMESVÁRY FERENC: Múzeumi fegyvergyűjtemények helyzete, gyűjtési lehetőségei és a gyűjtés további irányai. In Történész-Muzeológusok Országos Szakmai Konferenciája Tatabánya 1985. október 1-2. (Tatabánya 1986) 8.p. 31 REIZNER JÁNOS: Szeged története I.(Szeged 1899) 86. p.
