A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

ADATTÁR, MÓDSZERTAN, RESTAURÁLÁS - TEMESVÁRY Ferenc: Magyarországi fegyvergyűjtemények múltja és jelene. Eredmények és kudarcok a fegyverkatalógusok készítésének tükrében

rültek elő. 20 Egy bizonyos, hogy Bálint Alajos a szegedi Móra Ferenc Múzeum igazgatóját is utasították a rendőrség által társadalomra veszélyesnek minősített fegyverek beszolgáltatására. Ilyen pedig a gyűjteményi naplóbejegyzések szerint bőven volt a Történeti Osztályon. A törzsnaplókba a kiadás ténye nincs bevezetve, és a néhai gyűjteménykezelő hátrahagyott feljegyzései sem utalnak erre az ese­ményre. Ezekről az évekről a múzeumigazgató — ismert okoknál fogva — nem szí­vesen nyilatkozott. Természetes, hogy a Móra Ferenc Múzeum fegyver és mili­taria körébe tartozó katalógusának megjelenése után is feladatunknak érezzük e témakörben is a kutatás folytatását. Pontosan nem tudjuk, hogy az elhagyott, majd a kitelepítettek kastélyaiból, il­letve a gazdag polgári lakásokból mennyi és milyen kvalitású anyag került be a Magyar Nemzeti Múzeum, illetve az Országos Hadtörténeti Múzeum gyűjtemé­nyébe. Ez ugyan mennyiségi növekedést jelentett, de egyben a tárgyakra vonatko­zó információk végleg elvesztek a kutatás számára. A Magyarországon talált fegyverek megmentésében óriási szerepe volt az Or­szágos Hadtörténeti Múzeumnak. Nagyarányú fejlődését a háború vetette vissza, amelynek utolsó szakaszában első osztályú anyagát evakuálták ugyan a somlóvári kastélyba, de felügyeletét a háborús körülmények között nem tudták biztosítani. A múzeumot ért bombatámadás is hihetetlen károkat okozott. A II. világháború után Csillag Ferencnek köszönhetően a múzeumi rend helyreállt, gyűjtése szak­szerűvé vált és a külföldi cserekapcsolatok kiépülése révén hézagpótló műtárgyak kerültek az országba. Az állami és magángyűjtemények nagyarányú pusztulása késztette a két inté­zet vezetőjét, hogy a magyar nemzeti múltra vonatkozó anyagot a gyűjtési profil­tól függetlenül vásárolja fel. A Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztálya pedig a napjainkig való gyűjtést rendelte el a nemzeti jelen megmentése és ábrázo­lása érdekében. Szükségesnek tartom megemlíteni még két országos gyűjtőkörű múzeum nevét. Nevezetesen a Mezőgazdasági Múzeumra és a Magyar Sportmúzeumra gondolok. A Mezőgazdasági Múzeumnak jelentős vadászfegyver-, a Magyar Sport­múzeumnak sportfegyver gyűjteményének kellene lennie. Egyik múzeum sem használta ki a Rendőrség fóti bázisára begyűjtött fegyverek szemléjét. Ismeretes, hogy a vadász- és sport fegyvereinket a hatvanas évektől csaknem a kilencvenes évekig gyakran lecserélték, amiben nem kis szerepet játszott a Magyar Fegyver­gyár — ismertebb nevén FEG — érdekeinek szem előtt tartása is. A múzeumi meg­őrzésre méltónak talált fegyverekért a Rendőrség csak kezelési díjat számolt, így ezen beszerzési forrásban rejlő lehetőségek rendkívül kedvezőek voltak. Az emlí­20 TEMESVÁRT FERENC: Eleink gyűjtötték...Fegyverek, hadiemlékek, ló és viseleti - tartozékok a szentesi Koszta József Múzeumban (Szeged 1999) 15. p. Magyar Nemzeti Múzeum Újkori Főosztály iratai. 1952. Véleményem szerint elsősorban MMOK iratokat kellene felkutatni, mert minden átirányí­tás rajtuk keresztül folyt. A fő múzeumi átvevőhely az Iparművészeti Múzeum volt. Ott szortíroz­ták az anyagot, s a fegyverek azon részét, amely számukra iparművészeti szempontból nem volt érdekes, azt továbbították a MNM-ba. A modern katonai darabokat tovább vitték a Hadtörténeti Múzeumba. Olyan jegyzőkönyvvel nem találkoztunk, amely azt igazolná, hogy a Rendőrségtől, il­letve a belügyi szervektől a MNM közvetlenül is átvett volna fegyvereket. Az viszont lehetséges, hogy a lefoglalt anyag egy részét egyenesen Fótra vitték a belügy selejtraktárába.

Next

/
Oldalképek
Tartalom