A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

ADATTÁR, MÓDSZERTAN, RESTAURÁLÁS - TEMESVÁRY Ferenc: Magyarországi fegyvergyűjtemények múltja és jelene. Eredmények és kudarcok a fegyverkatalógusok készítésének tükrében

szólamok, hogy az egyezkedésre később visszatérnek, de ez nem történt meg. így megállapítható, hogy neves hadvezéreink, fejedelmek és uralkodók személyéhez fűződő, felbecsülhetetlen értékű műtárgyaink jelentős része valójában Bécsben maradt. Az első világháború után a gyarapodás üteme lelassult, a második világháborúban a vandál pusztítás, a nyugatra való menekítéskor ért bombatámadások, a sok ezer magyar műtárgy elrablása, felbecsülhetetlen károkat okozott. Anélkül, hogy részletekbe kívánnék menni említem meg a körmendi kastélyban tárolt Batthyány- Strattman gyűjteményt, amelynek megcsonkítása példátlan volt. A megszálló katonaság a XV1-XVH. századi ékkövekkel berakott, csont, elefántcsont ágyazatú lőfegyvereket összetörte, a skófiumos arany és ezüstszálas nyergek függönyeit letépdesték, az ékkövekkel kirakott kapák egy részét lefűrészelték.

19 Sajnálatos, hogy az ötvenes években a magyar biztonsági szervek is megtették a magukét. Múltunk relikviáit, a fegyverek ezreit, a magyar múlt örökségét válogatás nélkül kohókba küldték. Papírgyűjtés címén e barbár tevékenységet kiterjesztették a levéltárak középkori — koraújkori okleveleire, féltve őrzött anyagára is. Példaként hozhatnánk még fel Budapesten a pesterzsébeti múzeumot, amelynek alapítója Cseh József nagy múzeumbarát volt és a katonai események idején hátrahagyott fegyverekből, felszerelési tárgyakból olyan arzenált gyűjtött össze, amely ebben az országban egyedülálló volt. Sajnos, amikor e magángyűjtemény helytörténeti múzeummá lett, nem ismerték fel annak értékét és az anyag legnagyobb részét beolvasztották. Az ötvenes évek erőszakhatalmának intézkedései, az eluralkodott félelem természetesen az egész országot érintette. Gyűjtőközpontokat hoztak létre, ahová a rendőrség által fegyvernek minősített, az adott megyében megsemmisítésre ítélt, vagy magán személyektől elkobzott fegyvereket — valójában muzeális értékeket — begyűjtötték. A központok egyike Kiskunfélegyháza volt. Kalmár János a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Múzeum — ma Magyar Nemzeti Múzeum — Fegyvertárának egykori főnöke 1951 és 1953 között a MMOK, ismertebb nevén Múzeumok és Műemlékek Országos Központja utasítására a tárgyak ezreit vette át. A nagyobb anyag együttesek, mint például a körmendi Batthyány gyűjtemény maradéka, gyarapodási leltárkönyvbe kerültek, a kisebbekről viszont csak hevenyészett feljegyzések készültek. A műtárgyak törzsleltárba vételére azonban csak évekkel később, 1955-től került sor. A mondottakat támasztja alá az 1952. augusztus 2-án Budapesten ! kelt ILI/128 szám alatt iktatott nyugta is, amelyből ismeretessé válik, hogy 45 darab katonai és polgári puskát, pisztolyt, kardot és szuronyt tartalmazó szállítmány érkezett a fővárosba. A küldeményen a Magyar Nemzeti Múzeum és a Hadtörténeti Múzeum osztozott, de az elosztás részleteiről nincs tudomásunk. Ez irányú, több éven át folytatott kutatások nem jártak eredménnyel. Megállapítottuk, hogy a két országos múzeum naplóiban alig-alig van utalás arra, hogy az áttét honnan érkezett. Hivatalos átadási- átvételi jegyzőkönyvek sem ke19 Megjegyzem, hogy a gyűjteményből sok darabot restauráltattunk. Csak a nyergek egy részének helyrehozatala több, mint 3o évig tartott. Ezekből a legszebb darabokat lásd: Temesváry Ferenc: Díszes nyergek lószerszámok (Budapest 1995)