A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)
ADATTÁR, MÓDSZERTAN, RESTAURÁLÁS - TEMESVÁRY Ferenc: Magyarországi fegyvergyűjtemények múltja és jelene. Eredmények és kudarcok a fegyverkatalógusok készítésének tükrében
kát, keréklakatos, kovás, csappantyús katonai, vadász- és céllövő pisztolyokat, régi huszárpisztolyok tömegét, lőportartókat bombák és aknavetők részeit, ágyúk és gránátok repeszeit, repülőről ledobott világító rakétát, katonai eseményeket megörökítő tus és krétarajzokat, zsákmányolt zászlókat. Vannak a bejegyzések között régi magyar szablyák és kardok, sőt még egy cinquedea (öt ujj szélességű vadásztőr) is a XVI. századból. Tőrök, handzsárok, bajonettek, tisztviselő szablyák, japán kardok, harci buzogányok, fokosok és bárdok, török és balkáni puskák széles sora is gazdagította e gyűjteményt. Komoly veszteséget jelentett, hogy ebből a 46. gyalogezred tárgyait — 51 darabot — a M. kir. 9. gyalogezred parancsnokságának 1921. szeptember 4-én felsőbb utasításra ki kellett adni. Zombori István alapvető tanulmányában valószínűsíti, hogy a 9. gyalogezred „...katonai laktanyájából tűnt el az anyag a II. világháború végét követő időszak zűrzavarában. Nagy kár, mert Móra által részletezett zászló, fölszerelési tárgy, és mindenféle egyéb anyag fontos hadtörténeti, kortörténeti és szegedi várostörténeti értéket jelentett, mely sajnos, az enyészeté lett" 16 1919-ben jutott a múzeum a Kass János-féle gyűjtemény birtokába. Valójában a mai napig nem tudjuk, hogy a múzeum tudós szakemberei ezt az anyagot miért vették át. Ezek nem másolatok, hanem éttermi díszítő kellékek. Van közöttük néhány darab Makart korban, 1880 körül Ausztriában, az olaszországi Bresciában, a spanyolországi Toledoban, a németországi Augsburgban, Münchenben, Wormsban, a belga Lüttichben és még sok helyen előállított, korhű másolatok, de ezeknek száma csekély. Szegedhez hasonló nagy arányú gyarapodás ezekben az években a magyar múzeumokat nem jellemezte. Ennek fő okát abban kell látnunk, hogy az első világháború megindulásától kezdve a háborús hadianyag és hadizsákmány a bécsi Heeres Múzeumot gazdagította. 1918-ban nagy gyötrelmek között megalakult a Hadtörténeti Levéltár és Múzeum. 17 Önállóvá 1920-ban lett. Ez a létesítmény az országosan megszűnő katonai alakulatok fegyverzetét fölszippantotta. Ugyanakkor elrendelték a megmaradt katonai létesítmények számára, hogy az elérhető, katonai vonatkozású iratokat és fegyverzetet gyűjtsék be és hozzanak létre laktanya múzeumokat. A velencei döntőbíróság ítélete alapján (1932. november 27.) a Hadtörténeti Múzeum a Heeresmuseum anyagából 2000 darab tárgy birtokába jutott. 18 A MNM Fegyvertára visszakapott ugyan Ausztriától 109 műtárgyat, de Ausztria kitért az 1849-ben elrablott anyag visszaszolgáltatása elől. Elhangzottak ugyan üres 16 ZOMBORI ISTVÁN: Kétfejű sas és cserkész liliom. A szegedi Történeti Gyűjtemény 115 éve. A Móra Ferenc Múzeum Evkönyve, Történelmi tanulmányok Studia Historica 2 (1999) 194. p. 17 A kép teljesebbé tételéhez néhány szóval meg kell említenünk, hogy „A magyar nemzetnek az 1867-i kiegyezés óta állandó követelése volt, hogy a paritásnak megfelelően ne egy, Bécsben központosított, tehát közös osztrák, hanem két hadimúzeuma legyen. Egy osztrák Bécsben és egy magyar Budapesten. PONGÓ JÁNOS: Az Országos Hadtörténeti Múzeum története. In: Országos Hadtörténeti Múzeum Értesítője 1 (Budapest 1971) 8. p. A témával kapcsolatban lásd még: TEMESVÁRY FERENC: A Magyar Nemzeti Múzeum tüzifegyver-gyűjteménye I. Pisztolyok (Budapest 1988). 7-8. p 18 Ezek gyűjtési körének megfelelően kifejezetten katonai fegyverek voltak. Lőfegyverek, ágyúk, robbanó szerkezetek stb. az állandó hadsereg megalakítása (1715) utáni időből.
