A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

FORRÁSOK - FÁRI Irén: 1848-as szegedi relikviák. Baurnfeind Gyula levelei családjának

E fenti kérelem alapján valószínűsíthető, ekkor még nem állt az önkéntesek közé Baurnfeind Gyula. Szegeden a toborzás május 2l-e óta folyt, és egyre nőtt a tétlenség okozta türelmetlenség a honvédek közt a Délvidékről érkező hírek hatására. A városnak pedig egyre nagyobb gondot okozott a létszámban gyorsan növekvő zászlóalj elhelyezése, élelmezése, ruhával, fegyverrel való eUátása. „Joggal nevezi e zászlóaljat Szeged magáénak" — írta a történész Reizner János — nem is annyira a beállt szegediek létszáma miatt, hanem „mert azt a város toborzottá, eltartása, felruházása s felszerelése teljesen a város részéről teljesíttetett."

26 Szabadságharcunk első áldozata, a „legelső honvéd" a 3. zászlóalj derék közvitéze Baurnfeind Gyula volt." — írta a Szegedi Híradó 1871. március 5-i száma, utalva az önkéntesek között folyó versenyre az elsőségért.

27 A jelentkezők között nem Baurnfeind Gyula volt az első. A kortárs és szemtanú, a 3. zászlóalj történetét megíró Hegyesi Mártont idézzük: Baurnfeind jó barátja, a végzett jogász Mogyoródy (akkor még Kaiser) Adolf, a későbbi honvédfőhadnagy,

28 találkozott vele Szegeden, „s kit Damjanich már akkor magával akart vinni, de a ki ezt a lépést megtenni vonakodott, míg meg nem tudja, hogy minő társai lesznek. Mogyoródy aztán meglátván Ó-Becsén, hogy minő művelt fiúk vannak a zászlóaljban, sietett vissza Szegedre, hogy azt tudassa barátjával, Bauernfeiddal, ki be sem várva gyógyszerész apjának beleegyezését, rögtön elutazott Mogyoródyval Ó-Becsére s ezzel együtt a 6-ik századba léptek be."

29 Hegyesi Mogyoródy Adolf visszaemlékezésére hivatkozva írta le a történetet. Mogyoródy, aki nemcsak a magyar, hanem az olasz szabadságharcot is végigküzdötte, évtizedek múlva sem tudta felejteni katonai karrierje kezdetét és azt sem, hogy barátját, aki hívására csatlakozott a zászlóaljhoz, az első csatában veszítette el. E személyes jellegű adatban nincs okunk kételkedni. A dátumokat az események ismeretében hozzárendelhetjük a történtekhez. A még szervezés alatt álló 3. zászlóaljat hiányos felszereléssel, megfelelő számú tiszt és parancsnok nélkül június 21- én vezényelték a déli hadszíntérre, hogy megakadályozzák a szerb felkelők előrenyomulását a Tisza vonalán. A zászlóaljat elkísérte a szegedi sorezredbeli helyőrség 300 főnyi katonája és egy fél ágyúüteg is. A 913 főből álló, a szegedi nemzetőrök kölcsön puskáival felszerelt 3. zászlóalj őrnagyává és parancsnokává június 22-én Damjanich Jánost nevezték ki, aki zászlóaljának indulása utáni harmadnap ért Szegedre és haladéktalanul egysége után indult az óbecsei táborba.

30 Ekkor, június 24-én találkozhatott Baurnfeind Gyulá26 REIZNER 1884. 150. 27 VARGA 1871. 3. 28 KAISER (később Mogyoródy) ADOLF 1824 - 1908. 1848 július elején önkéntes Damjanich 3. zászlóaljában, és itt küzdötte végig a szabadságharcot, őrmester, hadnagy, majd főhadnagy. Vüágosnál tette le a fegyvert. 1859. százados, ül. őrnagy és zászlóaljparancsnok az olaszországi magyar légiónál. Később alezredes Garibaldi seregében, végül ezredes az olasz kir. hadseregben. 1866. a poroszországi magyar légió tagja. BONA 1998. 154. 29 HEGYESI 1887. 33. A zászlóaljat hat századra osztották, egy század teljes létszáma a tisztekkel együtt 244 főből állt. Kezdetben némely század létszáma a 300 főt is elérte, de nagy veszteségeik voltak. 1849 augusztusára az eredeti teljes létszámból már csak 193-an maradtak életben. REIZNER 1884. 149. 30 URBÁN 1973. 308., 319., SZÁNTÓ 1985. 741-757., SZÁNTÓ 1987. 51-74.