A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

FORRÁSOK - FÁRI Irén: 1848-as szegedi relikviák. Baurnfeind Gyula levelei családjának

val Mogyoródy Adolf, aki még Pesten szegődött Damjanich mellé és vele együtt utazott Szegedre.

31 Mivel a gőzhajók, amivel a közlekedést meg lehetett oldani, nem mindennap indultak, július elejére tehető az az időpont, amikor Baurnfeind Gyula beállt önkéntesnek a 3. zászlóaljba. Damjanich a kemény kiképzési elvei mellett nagy gondot fordított a zászlóalj felszerelésére és ellátására. Honvédegyenruhát azonban csak ősszel kapott a zászlóalj. „A sok intelligens fiú azután nagyon jól festett a veres zsinóros, kávészínű atillában, nadrágjuk és sapkájuk is kék volt, az utóbbi veres szegéUyel, csákójuk pedig fekete, nemzetiszín rózsával."

32 A létszámban kiegészülő 3. zászlóalj július 14-én esett át az első tűzkeresztségen Szenttamás eredménytelen ostrománál. A kudarc okaként elsősorban a főparancsnoknak kinevezett br. Phillipp Berthold altábornagyot, a kassai hadosztály parancsnokát jelölik meg a hadtörténészek, aki kellő előkészítés és felderítés nélkül indította el az erődítés elleni hadműveletet. Ostromra tulajdonképpen nem is került sor a hadoszlopok összehangolatlan működése miatt. A szerbek ágyútüzének értelmetlenül kitett újoncok helytállása hiábavalónak bizonyult. A 3. zászlóalj vesztesége két halott, öt súlyos és két könnyű sérült volt. „A súlyos sebesültek közt volt Baurnfeind Gyula, kinek egyik lábát az ellenség ágyúgolyója sodorta el, s kit ápolásra Szegedre a szülei házhoz szállítottak gőzhajón, de útközben sebe üszköt kapott s elhunyt."

33 A család őrizte feljegyzés szerint hosszú szenvedés után otthon halt meg július 21-én, két nap múlva 23-án temették. A köztiszteletben álló család tragédiáját az egész város átérezhette. Temetésére alkalmi vers jelent meg „Gyászemlék, Baurnfeind Gyula önkényes hamvaira" címmel Sz. M. — valószínűleg Szabó Mihály

34 — tollából. A szegedi Grünn János nyomdából kikerülő röplap

35 a hősi halált halt ifjú barát és polgártárs emlékét kívánta megörökíteni. A költő személyesen ismerhette az elhunytat, mint az első sorok megszólítása mutatja: 31 HEGYESI 1887. 23-24. 32 HEGYESI 1887. 29. Itt tartjuk szükségesnek megjegyezni, hogy a legendás Damjanich „vörös sipkásai" nem a 3. zászlóaljat jelentette. A 9., kassai zászlóalj, Miskolcon toborzott önkéntesei vonultak be vörös sapkában, amit Kassán az egész zászlóalj átvett. Az egyenruházati szabálytól eltérő sapka a hősi helytállás megkülönböztető szimbólumává vált. A 9. zászlóaljat augusztus elején vezényelték a délvidéki harctérre. Szeptemberben, Jelasicsi betörése után, amikor jelentős erőket csoportosítottak át a déli országrészből a Dunántúlra, nagyobb feladat hárult az itt maradókra. Októbertől Damjanich hadosztályában egymás mellett harcolt a 9. és a 3. zászlóalj, amelyik vitézség dolgában nem maradt el a 9. mögött. A köztük támadt vetélkedés eredményeként, a megkülönböztetés erősítésére a szegedi zászlóalj fehér kakastollat tűzött a fejfedőjére. HEGYESI 1887. 29., URBÁN 1973. 303-304. CSIKÁNY 2001. 143-152. 33 REIZNER 1884. 150. 34 Az adatot Lengyel Andrásnak köszönöm. Szabó Mihály 1825-1903. tanítóképző tanára, újságíró, 1849-től Szegeden megjelenő lapok közül többnek szerkesztője (Tiszavidéki Újság, Szegedi Hírlap). A hat gimnáziumi osztályt szülővárosában, Szegeden végezte, mint kegyesrendi tanító több városban működött, de 1848-ban a rend növendékeit elbocsájtotta és Szabó Mihály Szegeden mint „őrseregbeli önkénytes", azaz nemzetőr szolgált. SZINNYEI 1909. 250-251. A Szegedi Híradó kiadó hivatala szemben volt a Bauernfeind gyógyszertárral. LENGYEL 1999. 16. 35 Szeged, Somogyi-könyvtár Helytörténeti Gyűjtemény