A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

DÖMÖTÖR János: A Puszták Népe és a Tornyai Társaság

késztették Németh Lászlót „a csomorkányizmus" fogalmának megalkotására. (Csomorkány = Hódmezővásárhelynek egy külterületi határrésze) A fogalom tartalma szerint az itt élő tehetségek más környezetben az egyetemes magyar kultúra alkotóivá, értékeivé váltak volna. Itt azonban a kicsinyesség, a földhöz ragadtság különcökké, torzókká tette őket. A folyóirat szellemi irányultsága a népi írókhoz áll legközelebb. Az Illyés mű címválasztása nemcsak külsődleges, hanem jelentős mértékben tartalmi is. Ez szinte törvényszerűen következik a szerzői gárda és ezzel kapcsolatban a tematika összetételéből. Németh László, Gulyás Pál, Marót Károly személye, a népzene, néprajz, a népnyelv kutatás, a faluszociográfia többszörösen szerepelnek a folyóirat hasábjain. Néhányszor helyet kapott a folyóiratban a Budapest-ellenesség is. Könyvismertetéseikben azonban tágabbra nyitották az ablakot, itt szerepelnek Szerb Antal, Vass István, Márai Sándor műveinek recenziói is, reális, tárgyilagos megközelítésben, sőt Füst Milánról is önálló cikkben emlékeztek meg hatvanadik születésnapján. A folyóirat színvonala egyenetlen, ezt helyesen maga a szerkesztőség is elismeri. Ez jórészt a helyi szerzők változatosságával koalíciós szerepeltetési kényszerével magyarázható. Ugyanakkor a szerkesztőség és a folyóirat az egyetemes magyar irodalomnak tett szolgálatot, amikor a Budapesten támadásoknak kitett Németh Lászlót, Szabó Lőrincet szerzői soraiba fogadta, publikációs lehetőséget biztosított számukra. Nem szabad megfeledkeznünk végül arról sem, hogy rövid ideig ugyan, de Hódmezővásárhelyen egyszerre két időszaki folyóirat is létezett. A Puszták Népe mellett a Délsziget is jelen volt. Egy ekkora városban ez egyedülálló művelődéstörténeti jelenség és tett. Néhány fiatal értelmiségi, elsősorban Moldvay Győző, Vöröss István költők személyes motivációval is átszőtten, túlságosan közéletinek ítélte a Puszták Népét, és tisztább, irodalmibb profilú folyóiratot alapítottak Benedek Marcell irodalmi esszéjének címéből kölcsönzötten Délsziget címmel. Ez azonban bizonyos jelképiséget is hordoz, mert a Dél Vásárhely földrajzi helyzetét, a sziget pedig az alapítók önállóságra való törekvését jelenti. A város szellemi tőkéje azonban nem tette lehetővé, hogy két önálló szerzői gárda szerepeljen a két folyóiratban, ezért számos szerző mindkét periodikában publikált. Németh László közvetlenül is ír a két folyóiratról 40 év című kötetében: „Vásárhelyre érkezésem heteiben a Mathias panzió-t fogalmaztam újra, a következő évben az egymással versengő két helyi folyóirat (akkora volt ott a szellemi égés!) két régi témám íratta át és meg: a Puszták népének a Pusztuló magyarok című vígjátékot adtam oda, a Délszigetnek az Erzsébet-napot." Németh László és Szabó Lőrinc mellett azonban a Délsziget Kodolányi számára is tért nyitott egy regényrészlet közlésével. Ugyancsak helyet kapott az akkor szintén mellőzött Bibó Lajos is egy novella erejéig a Délszigetben. Sajnos a Délszigetből csak három szám jelent meg. Az első és utolsó szám között mintegy négy hónap telt el. Ebben a folyóiratban a líra még nagyobb túlsúlyban szerepelt, hiszen nyolcvan írásból 50 volt a költemény. A harmadik szám megjelenése után a Délsziget szerkesztői és szerzői gárdája még foglalkozott az újraindítás gondolatával, és Szabó Lőrincnek előadói esteket szerveztek. Befejezésül következzék egy rövid áttekintés a folyóirat korabeli fogadtatásáról is. Ennek néhány mondatos kiemeléses szemelvényét már publikálta a szerkesztőség az 1948. júniusi szám hátsó borítójának belső oldalán. Azt szinte