A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

DÖMÖTÖR János: A Puszták Népe és a Tornyai Társaság

természetesnek kell tekintenünk, hogy a szerkesztőség a kedvező véleményeket válogatta be ebbe a „gyűjteménybe". Egy recenzió és egy súlyos kritika azonban figyelmen kívül maradt ebben a válogatásban. A Köznevelés 1947. november 15-i száma ismertetést közölt a Puszták Népe 1947. évi 1-2-3. számáról. Az „sz" jelzésű cikk elismerően állapítja meg, hogy „A folyóirat példaadó módon igyekszik vidéki jellegéből adódó feladatait elvégezni." Helyeslően állapítja meg szerző, hogy a folyóiratban többségében vannak a hódmezővásárhelyi és alföldi vonatkozású cikkek. Ezek közül külön említi Bodnár Bertalan, Nagy Zoltán, Jakobey István, Tölcséry István, Korek József, Kovács Mihály, Szádeczky Kardos László és Koncz Péter írásait. A nem helyi vonatkozású cikkek közül Bónis György és Szabó József publikációit emeli ki a recenzió. A helyi lapok közül az Alföldi Újság 1947. november 27-i száma megelégedéssel és némi lokálpatrióta büszkeséggel üdvözli a Köznevelés Puszták Népét méltató írását. Egészen más hangvételű a Valóság 1947. januári számában Lukácsy Sándor tollából megjelent kritika. Ennek megítélése kapcsán rá kell mutatni, hogy a Valóság a MADISZ, az MKP által irányított ifjúsági szervezet kiadásában jelent meg. Lukácsy Sándor írása a zsdánovi-szempontokat kéri számon a folyóiraton. Bevezetésül megállapítja szerző, hogy a vidéki folyóiratok feladata: „egy város és környéke kulturális törekvéseinek összefogása, szervezése, helyi problémák megoldása", majd megállapítja, hogy a Puszták Népe „a vidéki folyóiratok közül a leghatározottabban vállalja a vidéki jelleget". Ez azonban Lukácsy szerint a „csak azért is megmutatjuk" Budapesttel szembeni dacból ered. Ezek mellett Lukácsy szerint akadémikus jellegű cikkek terhelik a folyóiratot, ilyenekként említi Németh László és Szabó József írásait. Hiányolja Lukácsy az újgazdák- és szövetkezetek problémáiról szóló cikkeket. Felveti azt is, hogy vajon hány paraszt látogatja a Tornyai Társaság előadásait? Majd így folytatja: „pedig elgondolni is szép, hogy milyen nagy és fontos feladatot oldhatnának meg a vidéki kultúregyesületek. Országszerte nemes versenyre kelhetnének, hogy melyik tudja jobban bekapcsolni munkásságába a dolgozók tömegeit, melyik tud jobban segítségére sietni a termelés nehézségeivel küzdő parasztságnak. A hódmezővásárhelyi értelmiség úgy látszik, nem tud megfelelni ennek a feladatnak. Csak fitogtatásra alkalmas üvegházi kultúrával kísérletezik ott, ahol az őszi szántás elvégzése is súlyos gondot okoz ezernyi újgazdának." Kritikus figyelmen kívül hagyta, hogy Hódmezővásárhelyen nem létezett nagybirtok, és a földreform csak igen kis mértékben érintette a város gazdasági-társadalmi szerkezetét. Ezt követően Kristó Nagy Istvánnak a Délszigetben megjelent, de a Tornyai Társaságban elhangzott írását veszi elmarasztalóan kritikusi bonckése alá. Ellenpéldaként elismeréssel szól a Magyar Szovjet Művelődési Társaság csepeli, kispesti és pesterzsébeti csoportja kiadásában megjelenő Külváros című folyóiratról. Egyben teljesen nyüt őszinteséggel megállapítja: „Nem az elsőrendű színvonal a fontos bennük, hanem hogy nem hivatalos írók próbálkozásaira adjanak alkalmat...". Orosz László a Válasz 1947. novemberi számában azzal kezdi a Puszták Népe ismertetését, hogy Lukácsy cikke alá az egyik könyvtári olvasó azt jegyezte be: „mennyire várjuk már az elfogulatlan kritikát". Ezt követően Orosz igenlően vála-