A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

DÖMÖTÖR János: A Puszták Népe és a Tornyai Társaság

Az Új Termés rovatban a fiatal szobrászművész, Kamotsay István ír mesteréről, Medgyessy Ferencről Kossuth-díjjal történt kitüntetése alkalmából. Áttekinti pályafutását az írás az 188 l-es születéstől a jelenig. Munkásságának legfontosabb jellemzőit egy-egy alkotás elemzésével tárja fel a szerző. Ez alkalommal a szokásosnál bővebb az Új termés könyvismertetési része. Tizenegy mű került bemutatásra, elemzésre. A terjedelem adta keretek között tájékoztatásul ez alkalommal csak a szerző és címlistát közöljük. Lukács György: Az új magyar kultúráért, Takács Gyula: Se ég, se föld, Nagy Lajos: Január, Határ Győző: Heliáne, Szerb Antal: A varázsló eltöri pálcáját, Füst Milán: Látomás és indulat a művészetben, esztétikai vonások, Szabó József: Kereszténység és béke, Ágoston Julian: A magyartanítás módszertana, Csizmadia Andor: A szociográfiai alapismeretek vázlata, Reizler Gyula: Bevezetés a szociológiába, Belényessy Márta: Adatok a tanya-kialakulás kérdéséhez. Kriván Pál két zenekritikát közöl ezt követően. Az egyikben a szegedi operaévad mérlegét vonja meg, a másikban a szegedi filharmonikusok évi eseményeiről ír. Nyomban a bevezetőben világossá teszi kritikus, hogy nem dicsérni akar, ezt szerinte már megtették a szegediek, hanem kritikát kíván gyakorolni. Ennek keretében elítéli a „kétéltű" intézmény egyoldalú igazgatását. Már itt felmerült a szegedi színházzal kapcsolatos örök téma, a próza és az opera arányának kérdése. Az egyes produkciók ismertetése, bírálata után hiánylistáját is felsorolja. (A bírálat olykor némi túlzástól sem mentes: „a koloratur énekesnők üres és lélektelen gégetornájává és vértelen alakításának áldozatává vált a Traviata".) Elismeréssel szól viszont kritikus az opera vidéki vendégszerepléseiről, mint közművelődési feladatvállalásról. Ezt ugyanis minden nehézség ellenére eredményesen végzi a szegedi színház. A Filharmónia Kriván által megvont mérlege sokkal kedvezőbb. Itt ugyanis olyan világhírű szereplőt dicsérhet Kriván Pál, mint Jehudi Menuhin. Emellett azonban Engel Pál zongoraművész teljesítményéről is elégedetten ír szerző, hiányként említi meg ugyanakkor Liszt Ferenc mellőzését, és ugyancsak hiányolja a hagyományos főpróbák elmaradását is. Végül egy mondatban kifejti Kriván azon óhaját is, hogy lehetnének olcsóbbak a helyárak. Az utolsó szám utolsó írása Szabó Endre tollából származik. Recenziót írt a Vásárhelyi centenáriumi kiállításról. Tizenhárom helyi művész szerepelt ezen Tornyai, Endre Béla, Kohán, Darvassy, Pásztor mellett egy-két helyi amatőr is helyet kapott a zsűri nélküli és éppen emiatt recenzens szerint egyenetlen színvonalú kiállításon. Dicsérettel illette viszont Szabó Endre a gondos rendezést. Úgy gondolom, az általános összefoglaló előtt indokolt a folyóirat szerzőinek irodalmi jelenlétéről is említést tenni. Németh László tolsztoji ívelésű család- és kulcsregényében, az Égető Eszterben a Puszták népe „holdudvarának" több szereplőjét szerepelteti. A főszereplő eredeti neve ugyanis Kristó Nagy Istvánné Kenéz Katalin. Regényben" gyermeke, Józsi a folyóirat szerkesztőjével, Kristó Nagy István esztétával azonos. Pákozdy Ferenc költő Hallgató Sándorként, Galyasi Miklós Gyenesként, Péczely Attila Gulácsyként, Mátyás Sándor Bozsóként, Tárkány Szűcs Ernő pedig „fiatal jogászként" szerepel a regényben. Ezen kívül a Tornyai Társaságról is ír Németh László Kotormán Társaság néven, Tornyai pedig természetesen az öreg Kotormánként jelenik meg az Égető Eszterben. Részben az ő sorsuk, tevékenységük és egyéniségük, valamint a velük kapcsolatos élmények