A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

DÖMÖTÖR János: A Puszták Népe és a Tornyai Társaság

portréja alá a „Cursum consummavit, fidem servavit" feliratot helyezzék el. (A szöveg ma is ott van kis táblán a festmény alatt.) A Kossuth levelet a város vezetése önálló nyomtatott röpiratként széles körben elterjesztette. A szerkesztőség Vöröss István, a fiatalon elhunyt költő halálának első évfordulóján két versét (Mindhalálig, Külvárosi este) tette közzé. Az első a költő sorsának, betegségének fájdalmas, lírai számbavétele. Második vers jó megfigyelésen, hiteles ismeretből táplálkozó, érzékletes képekben bővelkedő, hangulatteremtő alkotás. Következőként Kovai Lőrinc Fáklyatánc című, a szabadságharc idején játszódó, kiadásra váró regényéből közölt a szerkesztőség részleteket. Maga a regény apró, mozaikszerű részletekből áll. Elsőként Metternich és a túszul ejtett magyar küldöttség találkozásáról, történetéről olvashatunk. A következő jelenetben viszont már Budán vagyunk a herceggel, és a városba bevonuló seregekkel. Az első intézkedés itt a rebellisek megbüntetésére irányult. A harmadik részlet Kossuth és családja Szolnokról elindult menekülési útját és az ehhez kapcsolódó belső monológot tartalmazza. Csinger József rövid versében (Búvópatak) a patak és az emberi sors között von tragikus párhuzamot. Darázs Endre Egy korty tej című költeményében a haldokló egy kortynyi teje édességének bizarrságát emeli ki. Bónis György ez alkalommal a Népi szemlélet és jogalkotás témakörében értekezik. Szerző alaptétele, hogy ha demokrácia van, akkor a nép felfogásának kell érvényesülnie a jogalkotásban is. Ezt követően kezdetektől áttekinti a jogalkotást ennek a szempontnak a figyelembe vételével. A primitív népek körében nem, de még a középkorban is csak ritkán beszélhetünk tudatos jogalkotásról. Ekkor még a régi, kipróbált szokások az uralkodóak, amelyek területenként, sőt társadalmi rétegenként is különbözők. A szükségessé vált változásokkor e szokások esetében mindig kikérték az érdekeltek véleményét is. Elsősorban természetesen az adott csoport öregjeit hallgatták meg, akiknek tájékoztatását, véleményét hitelesnek fogadták el a „régi jó jog"-ról. Ezen az állapoton a polgárosodás változtatott. Ekkor már előtérbe kerül az egyéni és uralkodói kegytől független, mindenkire érvényes kódexjog. A népi szemlélet hazánkban 1514, a Dózsa féle parasztlázadás utáni törvények, különösen Werbőczy Hármaskönyve után szorult ki a jogalkotásból és joggyakorlatból. A rendi szisztémát az 1848-as jogalkotás megdöntötte, azonban ez a nagy kezdeményezés sem érintette a magánjogot. 1920 és 1940 között sem érvényesült meghatározóan a népi felfogás a jogalkotásban. Ekkor kezdeményezték Győrffy István és Visky Károly a népi szokás gyűjtést. Ennek a gyűjtésnek egyik központjává vált a kolozsvári magyar egyetem. A gyűjtés három központi szempontja, témája a család, a munka és a föld volt. Később Bónis György Szegedre történt áttelepülésével a kutatómunka központja is Szegedre került, és eredményei is itt bontakoztak ki, kerültek publikálásra. Kövesdi László verse (Kövesdi harangok) gyermekkora falujának négy harangja szerepéről és pusztulásukról szól. Előbb bensőséges, lírai sorok, majd fájdalmas, tragikus végkicsengésű strófák zárják a verset. Flórián Tibor Egy vagyok veled című költeménye lelkesen vall panteisztikus felfogásban a természettel való együttéléséről, azonosulásáról. Rubletzky Géza Szerelmem Budapest című írása elé rövid bevezetőt illesztett a szerkesztőség. Valószínűleg a korábbi főváros elleni támadások ellenpontozására