A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

DÖMÖTÖR János: A Puszták Népe és a Tornyai Társaság

ebben azt vallják, hogy Budapestet „végre 1948-ra rokonnak, sőt fővárosnak érezheti a puszták népe is". Szerző írása első részében minden rosszat elmond Budapestről. Először lekicsinylően kritizálja a város külső képét, épületeit, majd megvetéssel ír hivalkodó, őszintétlen, színészkedő lakosairól. A lebombázott, háborús károkat szenvedett, újjáépülő város azonban ezzel teljesen ellentétesen nagyon közel kerül hozzá. Nyomon követi a város apró változásait, érzékeli az új helyzetben az emberek egymáshoz való közel kerülését. Érzelmi szuperlatívusszal fejezi be írását: „halálosan szeretlek szerelmem, Budapest". Mayerszky János Szomorú fűzfa című versében önmagát helyezi, képzeli a fűzfa helyébe, szomorú megközelítésben. Nagy Sándor, a későbbi Sztálin-díjas író Kiskirály címen egy korai zsengéjét publikálta. A novellában bemutatja egy falu teljhatalmú kommunista urát, kiskirályát. Pontos leírást ad az autokratikus személyiség minden negatív vonásáról, magatartásáról, cselekedeteiről. Azt is megtudjuk, hogy nemcsak a község túlnyomó többsége, hanem saját pártbeli elvtársai sem értenek egyet azzal, hogy a kompot helyettesítő híd építésekor minden létező szabályt felrúgott. Mindezek ellenére Nagy Sándor novellája végén mintegy glóriát vonva a kiskirály feje fölé megállapítja, hogy „görbe dereka és gyík-arca szép volt abban a pillanatban, mikor az utolsó gerendákat rakta a hídra". Takács István Tápé című verse önkéntelenül és a szerzőre nézve nem előnyösen Juhász Gyula tápéi költeményeit juttatja eszünkbe. Madácsy László az Extra Hungáriám rovatban áttekintést ad A magyar líra új francia műfordítói című értekezésében. Megállapítja, hogy a Petőfi versek fordításával kezdődött a magyar irodalom megjelenése a francia szellemi életben. Sajnos, véleménye szerint a jó szándék a fordítás minőségének, irodalmi értékének középszerűségével társult ekkor. Hiányolja szerző, hogy hosszú ideig nem voltak a versekhez méltó színvonalon a fordítók. A legújabb műfordítások (A. Prudhommeaux: József A., A. Robin: Ady, R. Roger: Madách, Radnóti, Babits) azonban már megfelelő szinten tolmácsolják a magyar költők műveit Madácsy professzor szerint. Megemlíti még azt a segítséget is, amelyet Sauvaegot professzor nyújtott a műfordítóknak. A műfordítás téma, mintegy folytatásaként Nyolc idegen vers címmel közöl a folyóirat francia (Apollinaire, Verlaine), olasz (Dante), angol (Burns), német (Goethe), orosz (Zsukovszkij), román (Alexandri) és japán (Kuronushi) fordításokat, Moldvay Győző, Orosz László, Szabó József, Szily Ernő és Vas István tollából. Takács Ferenc Hat ország mezőgazdasága című tanulmányúti beszámolójának második része következik a műfordítások után. Ebben Jugoszlávia, Bulgária, Románia mezőgazdaságával ismerkedhetünk meg a szerző személyes tapasztalata és szakirodalmi forrásai alapján. Jugoszláviával kapcsolatban kiemeli szerző azt a tényt, hogy minden járásban működnek kísérleti gazdaságok. Rámutat ennek a gyakorlati gazdaság területén betöltött jelentőségére. Bulgária mezőgazdaságának sajátossága a beszámoló szerint, hogy minden földművesnek csak annyi földje lehet, amennyit maga és családja meg tud művelni. A nem mezőgazdasági foglalkozásúak maximum 3 hektárt birtokolhatnak. A bolgár mezőgazdaság támogatja az önkéntes szövetkezést is. Romániában a megyékben működő állami szervezetek és a mezőgazdasági kamarák orientáló szerepének fontosságára mutat rá