A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

DÖMÖTÖR János: A Puszták Népe és a Tornyai Társaság

A korán, 25 évesen elhunyt költő, Vöröss István Bíborló hajnal kakasokkal című verse olvasható ezután. A költőben a hajnali hangulatfestés után képzeleti kép jelenik meg, melyben jelképesen a mongol hordák börtönének köveit hordják le. Péczely Attila, Dallamformáló erők működése Vásárhelyen című tanulmányában rövid helytörténeti áttekintés után megállapítja, hogy „a népdalok kollektív alkotás eredményei". Szerinte a dallamok vándorlása mindig erős változást eredményez az eredetihez viszonyítottan, valamint, hogy a változatképzésnek vannak alföldi sajátosságai is. Sőt, ezen belül azt is kimutatja a szerző, hogy vannak különleges vásárhelyi átformálások is. A következő rövid emlékező esszé az akkor belső emigrációban Vásárhelyen élő Németh László tollából származik, és címe: A mondat születése. Ennek ősforrását egy 1942-es rádióelőadás képezte, melynek címe: Kata beszél volt. Ezt formálta át 1945. márciusában Békésen a Puszták Népe első számában közzétett írásává. A csecsemő első mondatának alakulását követi nyomon két leánya, a korán elhunyt Kata és az őt követő Csilla lejegyzett szavai, mondatai nyomán egészen az önállóan és nyelvtanilag helyesen képzett mondatokig. Pákozdy Ferenc hatszor négysoros Szépek most a fák c. versében az első sorok szellemes variálásával fest színes természeti képet az őszről. Bár ez időben még nincsenek rovatok a Puszták Népében, ennek ellenére a szerkesztő törekedett a folyóirat többarcúságának kialakítására. így a várospolitika sem maradt ki már az első számból sem. Koncz Péter városi főmérnök Városrendezés, városfejlesztés című írásának bevezető részében inkább irodalmi, mint szakmai megközelítésben vázolta fel a város fogalmát. A későbbiekben azonban már a bajokat konkrétan jelölte meg a közlekedés elmaradottságában, a mezőgazdasági ipar hiányában, valamint a város lakosságának közömbösségében és a termelés, értékesítés szervezetlenségében. Szerző túl nagy és nem realizálódott jelentőseget tulajdonított az „atomerő-gépeknek" a város jövőjében. Ezt a jövőt patetikus alternatívában fogalmazta meg: „kell-e élet, vagy akarjátok inkább a halált?". Moldvay Győző: Hűs korty című versében az érzelmek és a vágyak változatos képével találkozunk. Igen summázott és szenvedélyes írás Szabó András: A vidéki városok zenekultúrájának kerékkötői című cikke. Kemény kritikával illeti a kormányzatot, amiért hagyja, hogy a zeneoktatásban képzetlen zenetanárok, kontárok működhetnek. Rövid szerkesztői közlemény a népfőiskolák fontosságára hívta fel a figyelmet, elég naiv óhajtással zárva a sorokat: „népfőiskolát kérünk minden magyar faluba és városba". A lap végén egy oldalas publikáció számol be a Társaság munkájáról. Nem kis öntudattal állítva önmagáról, hogy a Társaság „Hódmezővásárhely művelődési központja". Ennek megfelelően a beszámoló is természetesen pozitív kicsengésű. Ezt követi a jövő feladatok messze-tekintő, nagy ívű tervezete, melyet érdemes szó szerint ideiktatnunk: „A mezőgazdasági iskolák elhelyezése a Szabadművelődési Telep keretében, minél számosabb tagozattal. A belterjes gazdálkodásra való áttérésnél városunk ipari lehetőségeinek kikutatása és feldolgozása. A közgyűjtemények elhelyezése és a még fellelhető néprajzi anyagunk begyűjtése. Táj és népkutató intézet létrehívása.