A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

HALMÁGYI Pál: Komlóstól Tárnokig. A Sámson-apátfalvi főcsatorna környékének történeti emlékei

(1955-1959) során Olasz Ernő Szent László és III. István korabeli pénzérméket és S-végű hajkarikákat talált. A falu nevét (1464 KOMLÓS, 1556 COMLOS) a komló növény nevéből származtatják. Minden bizonnyal olyan helyet jelöltek e névvel, ahol jellemző volt a sok vadkomló ill. a komlótermelés.

9 A település első olyan tulajdonosa, kinek nevét az oklevelek megőrizték Simonkereki Margit volt, aki 1454-ben 100 arany forintért adta el itteni birtokát Hunyadi Jánosnak. Mátyás király Kormost 1478-ban anyjának, Szilágyi Erzsébetnek adományozta. Az 1500-as évek elején Komlósi Ferencnek is volt itt birtokrésze. Az 1552-es Maros-völgyi török hadjáratban Komlós is elpusztult. Öt év múlva csak 9 ház állt a faluban, de 1580-ban már ismét 70 adófizetőt írtak itt össze a törökök. Ebben az időben a komlósi jobbágy két úrnak is adózott. Egyrészről az Alföldet megszálló idegen hatalomnak, másrészt földesurának Paksy Jánosnak, a komáromi vár kapitányának, aki hűsége jutalmául királyi adományként kapta 1560-ban Komlós vidékét. A 17. század második felére a Paksy család férfiágon kihalt, így a török kiűzése és a Rákóczi szabadságharc után a vidék nemcsak lakatlan (a 15 éves háborúban 1596-ban bekövetkezett pusztulásától kezdve), de gazdátlan is volt. Az utolsó Paksy unokájának, báró Száraz Györgyné Daróczy Katalinnak miután régi oklevelekkel bizonyította, pénzzel is meg kellett váltania birtokjogát. 1721-ben az újabb adományozás után ő és férje, majd 1740-től veje, Rudnyánszky József kezdte ismét betelepíteni a vidéket.

10 A Békésszentandrásról elvándorló szlovák telepesek 1746. január 8-án kötöttek szerződést a földesúrral és telepedtek le a komlósi pusztán. Ettől az időtől számíthatjuk a mai Tótkomlós megszületését. A feljegyzések szerint 400-450 fő alapította a községet. A település első éveit a Békés és Csanád megye közötti villongások jellemezték. Mindkét vármegye saját fennhatósága alatt akarta tudni Tótkomlóst. A vetélkedés végül a békésiek győzelmével végződött. Az újjátelepüléskor alig félezer lakos, 1773-ra több mint 2000 főre növekedett (2345), s a 19. század elejére ez a szám megduplázódott (4714).

11 Növelte a település értékét, hogy a Szentes-Arad postaút egyik állomását itt építették fel 1788-ban. A megnövekedett és megerősödött lakosság 1792-ben kezdett hozzá temploma felépítéséhez. A copf stílusú tekintélyes épületet 1795-ben szentelték fel.

13 A napóleoni háborúk gabonakonjuktúrája átalakította Tótkomlós gazdálkodását is. Egymás után fogták művelésbe a tanya körüli legelőket. A szántóföldi növénytermesztés lett a döntő, s az állattenyésztés veszített jelentőségéből.

14 A 19. század első harmadában alakultak meg az első céhek Tótkomlóson: csizmadiák, szűcsök 1828-ban, kovácsok, kocsigyártók 1832-ben. A reformkor idején az 1844-ben meghozott új törvények alapján a jobbágyok megválthatták magukat földesuruktól. E folyamat Tótkomlóson is jócskán elhúzódott és csak 1872-ben kötötték meg az utolsó örökváltsági szerződéseket a településen. A rohamosan növekvő nagyköz9 BLAZOVICH L. 173. 10 Ua. 11 TÓTKOMLÓS 64-65, 82-83. 12 GECSEI L 171. 13 TÓTKOMLÓS 101. 14 TÓTKOMLÓS 126-127.