A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

HALMÁGYI Pál: Komlóstól Tárnokig. A Sámson-apátfalvi főcsatorna környékének történeti emlékei

ség a századfordulóig megőrizte szinte homogén szlovák lakosságát. A két világháború között kezdett csak a magyar lakosság számaránya nőni, s érte el 1930-ban a 2148 főt.

15 1893-ban az Orosháza-Mezőhegyes vasútvonal kiépítésével kapcsolódott be a település az országos forgalomba. Egy évtized múlva az Alföldi Első Gazdasági Vasút (1905) keskeny nyomtávú vonalai tovább növelték az akkor leggazdaságosabb szállítási lehetőségeket. 16 Az 1940-es évek elején kezdődtek Tótkomlós határában a szénhidrogén lelőhelyek utáni kutatások. A magyar-német vállalat első olajkútját 1941-ben fúrták a csabai út mellett. 17 A második világháború után bekövetkező alapvető társadalmi-politikai változások teljesen átformálták a vidék képét. Az utakat, érpartokat kísérő tanyák néhány évtized alatt — a tagosítás és a nagyüzemi táblák kialakítása során — eltűntek, vagy amelyek mégis megmaradtak, elhagyottan rommá váltak. A korábbi dűlőhálózat, a gazdasági vasút sínpárjai átadták helyüket a tsz-ek, állami gazdaságok üzemegységeit összekötő betonutaknak. A nagyüzemi termelés követelményeinek megfelelő táblaméretek, a belvízrendezési, meliorációs munkálatok, a korábbi csatornahálózatot is jelentősen módosították. A 20. század utolsó harmadában beköszöntő vizes időszak — ezek általában 30 évenként követik egymást, lásd az 1940-es évek elejének hatalmas belvizeit, ill. a 70-es évek, majd az ezredforduló hasonló problémáit — megkövetelte újabb és újabb vízrendezési munkálatok elvégzését. így például a Békéssámsonon á1> folyó Szárazér új, a falut elkerülő medrének kialakítását az 1980-as években. Az ezredfordulóra az újabb tulajdonváltozások ismét nehéz kérdéseket vetettek fel. A földek magántulajdonba kerülésével a vízhasznosítási, vízrendezési feladatok és ezek költségei egyre több gondot okoznak a tulajdonosoknak, a kivitelezőknek és a vízügyi szolgálatnak egyaránt. II. Tótkutas A török korban elpusztult falu Tótkomlóstól észak-nyugatra a Szárazér bal partján feküdt. A két nagy kanyarulata között, itt éppen kelet-nyugati irányba húzódó vízfolyás adta a település nevét, mert a feltevések szerint egy akkor ritkaságszámba menő bő vizű ásott kút volt itt, az ér közvetlen közelében. Az első okleveles említések viszonylag későn adnak hírt a faluról. 1446-ban a hódvásárhelyi uradalom részeként említik. 1456-ban már mint Hunyadi János birtoka tűnik elő V. László király megerősítő okleveléből. Hiába tiltakozott özvegy Szilágyi Erzsébet, 1464-ben Mátyás király a déli származású Jaksics családnak adományozta. Ekkor kerültek ide - a földesúr telepítése révén földijei - a déli szláv (tót) lakosok, s e jelző a település nevébe is bekerült. (Háromszáz évvel később, Komlós újratelepülésénél ugyanez a helyzet, de akkor már a tót név, az északi országrészből jövő, szlovák ajkú népességet jelöli.)

18 15 TÓTKOMLÓS 143. 16 TÓTKOMLÓS 147. 17 TÓTKOMLÓS 168. 18 BLAZOVICH L. 303.