A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)
MEDGYESI Konstantin: Elbeszélés történelem (oral history) a rendszerváltó korszak Makójáról
bennünket, a második korrekten viselkedett, a harmadik megint átvágott minket, a negyedik ismét megfelelő partner volt és most üzletelünk az 5. német céggel, eddig minden rendben velük. A külföldi partnerekkel való kapcsolatunkban megfigyelhető tehát egy olyasfajta változatosság, hogy az egyikkel megérte szóba állni, míg a másikkal nem. 10.2. — Mielőtt cégvezető lett Ön is alkalmazottként dolgozott. Sikerült-e már kapitalistává válnia? Könnyű szívvel tudja-e levezényelni például az elbocsátásokat? — Nyáron kevesebb a munka, ilyenkor kevesebb embert foglalkoztatunk, van, akitől meg kell válnunk. Valakivel közölni, hogy nincs rá szükség, ezt a helyzetet nem lehet megszokni. Tehát ilyen téren nem vagyok jó kapitalista. Ugyanakkor az ügyvezetői tevékenység együtt jár azzal, hogy fel kell vállalni a nehéz döntéseket is. Keményen kell tartani magunkat, hogy megmaradjon a vállalat. Nincs olyan kisváros az országban, ahol ne lenne ilyen profilú cég, mint a mienk. Ha nálunk nem megy valami, akkor az üzletfél megy a másik vállalkozáshoz. Roppant könnyű egy gazdasági társaságot csődbe vinni. Egy-két rossz döntés és megindul lefele a teljesítmény. Ha ügyvezetőként bizonyos helyzetekben nem jelzem, hogy állj, akkor két hónap alatt tönkre mehet a kft. A több tucat munkahely megtartása érdekében muszáj vállalni, hogy adott esetben néhány munkatárstól — akkor például ha kevesebb a megrendelés — , el kell köszönnünk. Amennyiben nem lépek, a többi munkahely és maga a cég megy rá. 10.3. — Magam cégvezetőként is tapasztalom, hogy lakatos szakmunkást nem mindig könnyű találni. Nincs ilyen képzés ugyanis Makón. Egyre több viszont a számítógépes szakember, akikre ilyen számban azonban nincs szükség. Amikor fémipari munkaerőt akarok felvenni, akkor azt érzékelem, sajnos nincs makói. Előfordul, hogy Kiszomborról vagy messzebbről jön valaki hozzánk dolgozni. ll.l. 16 — Az 1990 utáni politikai viszonyok egyértelműen a szövetkezetek ellen szóltak. Plusz csapásként keményen elindult az infláció, a hitelek kamatai felmentek. Jött utána az újabb kihívás, a kárpótlási törvény, aminek következtében az általunk felügyelt földek csökkenésével kellett számolni. Ez azzal járt együtt, hogy az eltartó képessége is meggyengült a szövetkezetnek, munkaerőt kellet leépíteni, kedvezményeket kellett megszüntetni. A tartalékainknak köszönhetően nem roppantunk meg. Összébb kellett húzni magunkat, kisebbre vettük az adminisztrációs és a vezetői létszámot, de túléltük. 1994-ben sem lett masabb, jobb a helyzetünk, amikor pedig kormányváltás történt és a korábbi tsz-ek iránt barátságosabb hangvételt megütő szocialisták kerültek hatalomra. 1996-ban alakult át a tsz több gazdasági társasággá. Végül a közgyűlés úgy döntött, a szövetkezet szüntesse meg a termelő tevékenységét és a földterülettel való foglalkozást tartsa meg magának, egy minimális létszámmal, ami nem több 6 személynél. Nekem elnökként is csak társadalmi funkcióm van, nem vagyok munkakörben. Saját Kft-t alakítottam, 300 hektár földön gazdálkodom. 16 Az interjúalany korábbi tsz-elnök, ma vállalkozó.
