A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

MEDGYESI Konstantin: Elbeszélés történelem (oral history) a rendszerváltó korszak Makójáról

3.1° — Azon szerencsés vagy szerencsétlen helyi gazdasági vezetők, munkáltatók közé tartozom, akik a vezetői tevékenységüket a múlt rendszerben kezdték, utána gyakorlatilag végigcsinálták a társadalmi váltást is, ma pedig mint vállalkozók dolgoznak a piacgazdaságban. Amikor fiatal pályakezdő értelmiségiként, munkába álltam, akkor már érezhető volt a változás szele. A pártállam sem úgy politizált már, mint a 70-es években, s lassan megfogalmazódott az igény, hogy kerüljenek fiatalok a gazdaság irányításába. Akik szakképzettek, de nem feltétlenül párttagok. Elfogadtak bennünket, mint fiatal műszakiakat, végigcsináltuk az egész rendszerváltást is gazdasági értelemben. 3.2. — Amikor elkezdtem Makón gyárvezetőként dolgozni, akkor még hiánypiac volt. Nem a gazdaságossági elvárásnak kellett megfelelni, hanem akkora érdeklődés mutatkozott a termékeink iránt, hogy szinte minden reggel botrányba fulladt a vevők szétválogatása az udvaron, miszerint ki jött időben és kinek jut még áru. Ehhez képest most már azt kell megélni, hogy ma nekünk szükséges a vásárlókat odavonzani. Aki e változást megérti és ebből fakadó következtetéseket rá tudja a környezetére mint vezető erőltetni, az túléli, aki nem, az elbukik. A rendszerváltásnak az emberek számára nem az a legfontosabb kérdése, hogy mától kezdve a tanácsot önkormányzatnak hívják, hanem hogy miként képesek magukat megváltoztatni, hozzáigazítani az új elvárásokhoz. Meggyőződésem, nagyon sok embernek sikerült ez és nagyon sokaknak pedig soha sem fog. 3.3. — A legnagyobb veszteség a parasztságot érte. A saját munkámon érzem, ezeknek az embereknek a fizetőképessége rendkívüli módon hiányzik ma. A kereskedők is visszaigazolhatják, boltok, ahol korábban hosszú éveken keresztül jól megéltek, most egyre nehezebben boldogulnak. Folyamatosan csökken a fizetőképes kereslet. Azt is tudjuk, milyen nagyüzemek működtek a régi rendszerben Makón és láttuk, hogyan mentek tönkre, mert nem tudtak a piaci kihívásoknak megfelelni. Onnan felszabadult egy óriási munkaerő, ami viszont hihetetlenül hiányzik a keresleti oldalon. A téglaipar szempontjából figyelve, akiknek nincs munkájuk, azok nem építtetnek házakat, nem ruháznak be, nem újítatják fel a régi épületeiket. 3.4. — Makó építésügyi szempontból évek óta stagnál. Nagyobb építkezés a Hagymaház és a sportcsarnok volt. A Hagymaházba jelentős volumenű anyaggal tudtunk beszállni, de a sportcsarnokot már egyáltalán nem a mi termékeinkből építették. A lakásépítések viszont nagyon hiányoznak. A családi ház építkezések száma 15 évvel ezelőtt többszöröse volt a jelenleginek. 3.5. — 1990 után a cégünknél nem került sor komoly leépítésre. A mi iparágunkban az élő munkaigény elég nagy, a fejlődéshez azonban szükséges a gépesítés is. Csak az a helyzet, hogy mi nem tudtunk beruházni, s ezzel függ össze, hogy nem történt tömeges elbocsátás. Megérte alacsony bérek mellett élőmunkát alkalmazni, mert 8 A nyilatkozó gyárigazgató.