A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

MAROSVÁRI Attila: A magyar cserkészet megindítása a nyugat-európai menekülttáborokban (1945-1947)

ket. Ez a vk. tábor, majd az ezt követően rendszeressé váló vezetőképzők jelentősen enyhítették a vezetőhiányt, egyúttal javították a mozgalomban folyó munka színvonalát is. A fiúvezetők képzése mellett megkülönböztetett jelentőséggel bírt az 1947. augusztus 20-án zászlót bontó leánycserkész-mozgalom vezetőképzésének megindítása is, hiszen hamar kiderült, hogy a vezetők hiánya állta útját az újabb csapatszerveződéseknek. Ezt szem előtt tartva szervezték meg Guttenburgban a fiú vk. befejezését követően, október 28. és november 4. között az „1. sz. magyar DP leánycserkész vezetőképző tábort". A tábor parancsnoka Teleki Katalin élcserkésznő volt, a képzést az e téren már nagy tapasztalattal rendelkező Bodnár Gábor vezette. A tábor keretében hárman tettek eleget a segédtiszti követelményeknek, rajtuk kívül 14-en kaptak az őrsvezetői szintnek megfelelő családvezetői képesítést.

151 Közülük jó néhányan az 1948-ban megalakuló új leánycsapatokban (31. sz. Szent Teréz, 32. sz. Cecey Eva, 33. sz. Szilágyi Erzsébet) kaptak és vállaltak feladatokat. Az ausztriai cserkészek 1948. május végén az Ittersee mellett tartották első leány vk. táborukat, ahol 4 csapat 11 vezetőjelöltje kapott képesítést.

152 A CSERKÉSZMUNKA ANYAGI HÁTTERE A Teleki Pál Magyar Cserkész Munkaközösség megalakulásával érzékelhetően meglódult a menekült cserkészet tevékenysége. Csapatalakulások sora, a meginduló vezetőképzés, vagy akár csak a leánycserkészet önállósodása mind-mind azt jelezte, hogy az egyre jobban felerősödő kivándorlási láz ellenére is a cserkészet fontos és hasznos szerepet vívott ki magának az emigrációba tolódott magyarság körében. Nevelő munkájuk, az, hogy az egyébként elkallódásra ítélt gyermekeket közösséggé formálták, jellemessé, szolgálatkésszé és mindenekelőtt magyarrá nevelték őket, felértékelte szerepüket, habár voltak helyek, mint pl. Münchenben a Gábor Áron csapat esetében, ahol a magyar körök nem fogadták örömmel a közeledést.

153 Az ilyen esetek mégis elenyészők voltak. A csapatparancsnokok jelentéseiből sokkal inkább a támogatottság, sem mint az ellenérzés olvasható ki. A támogatás azonban elsősorban erkölcsi, s nem anyagi természetű volt. A lágervilágban, ahol kinek-kinek, beleértve a csapatok vezetőit is, a saját és családjuk létfenntartásának biztosítása volt az elsődleges szempont, nagyon kevés jutott arra, hogy a közösségre: táborokra, vezetőképzésre, csapatműködésre költsenek. Mégis sokan voltak, akik adtak, amennyit módjukban állt, s segítettek, ahol tudtak. „A táborok élelmiszerrel való támogatásán kívül eddig semmi sem áll rendelkezésre. Az adminisztrációs és egyéb költségeket néhány lelkes cserkészvezető adományaiból teremtettük elő" — olvasható Bodnár Gábor vezetőtiszti beszámolójában, amelyben az 1947-es év munkájáról adott áttekintést.

154 E támogatások közül a 150 Uo., lásd még: III.1.4. 8. körlevél 151 Uo. 152 VTII.2.1. Gábor Anna levele 1948. jún. 15. szám nélkül 153 III.4.2. A 28. sz. Gábor Áron cscs. jelentése 1948. 154 1.3.1. Az IB. iratai 1948; lásd még a gazdasági vezető jelentését. Uo.