A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

MAROSVÁRI Attila: A magyar cserkészet megindítása a nyugat-európai menekülttáborokban (1945-1947)

A TELEKI-HAGYATÉK A bővülő mozgalom természetesen mind erőteljesebben igényelte a képzett vezetőket, s sürgette a csapatok munkájához szükséges segédletek elkészítését is. Megfelelő, azaz az emigrációs helyzethez alkalmazkodó mum'ció híján a munka az otthoni működés irányelvei, az ún. Teleki-hagyaték szellemében indult meg. A Teleki-hagyaték összefoglaló elnevezés alatt a gróf Teleki Pál által 1940-ben kezdeményezett, a magyarországi cserkészet megújítását célzó alapelvek, és az ezek nyomán készült új próbarendszer együttesét értették. Az 1930-as évek végére az idegenszerűnek tartott cserkészet a szélsőjobboldali támadások kereszttüzébe került, melyek hatása a vezetésben is érzékelhető megosztottsághoz vezetett. A cserkészet alapelveinek megőrzése az egyre erősödő és radikalizálódó szélsőjobboldal felszámolási törekvéseivel szemben, illetve a levente-mozgalommal szembeni autonómia megtartásának igénye csakis egy megújult, a kor viszonyaihoz alkalmazkodó, de az eredeti eszményeket fel nem adó mozgalom megteremtésével volt lehetséges. Az átalakítás különösen sürgető volt, mert a militáns körök által támogatott, s 1939-től a cserkészet kivételével az összes ifjúsági szervezet feletti befolyásra szert tevő levente-mozgalom megkezdte a cserkészet működési rendszerének átvételét, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy megszüntesse annak táptalaját.

131 Teleki Pál a cserkészet megújítása stratégiai kérdéseinek megvitatására a szövetség vezetőinek bevonásával 1940 őszén egy munkaközösséget hozott létre. A munkaközösség tagjai lettek: Papp Antal és Witz Béla szövetségi elnök, v. kisbarnaki Farkas Ferenc, Szukováthy Imre, Koszterszitz József és Ulbrich Hugó társelnökök, valamint a vezetői testület tagjai: Faragó Ede, Ery Emil, Márkus Miklós, Borsitzky Sándor és Deméndy Miklós. A megalakításától kezdve legnagyobb titokban rendszeresen ülésező testület 1941 március közepére fejezte be munkáját, s az elkészült anyagot március 17-én egy éjszakába nyúló megbeszélésen Teleki Pál is jóváhagyta.

132 A szövetség mozgalommá való átalakítása tehát, amelyre 1942 után, kisbarnaki Farkas Ferenc főcserkésszé választását követően került sor, Teleki egyetértésével és szellemi örökségének végrehajtásaként történt meg. Olyan eszköz volt ez, amelynek igénybe vétele lehetővé tette, hogy a cserkészet a háborús viszonyok és a Magyarországon uralkodó politikai eszmék koordináta-rendszerében a levente-befolyás növekedése ellenére is megőrizze autonómiáját és Önálló, sajátos programját. Az új irányvonal a cserkészet egész rendszerét érintette. A munkaközösség tagjai áttekintették a nevelési területeket, az adminisztratív és társadalmi irányítás kérdéseit, és ennek megfelelően dolgozták át a próbarendszert. Az alapelvek, így az Isten-haza-embertárs szolgálatának eszménye, az önkéntesség és kötelességkeresés, a gyermekkortól a felnőttkorig ívelő nevelés és önnevelés harmóniája, 131 BODNÁR, 1980.102-103.; v. KISBARNAKI FARKAS, 1948.1.; GERGELY, 1989.131-138,229-236. 132 v. KISBARNAKI FARKAS, 1948. 1-2.; III.2.2. A magyar cserkészet helyzete 1939-1945 között, szám nélkül 133 v. KISBARNAKI FARKAS, 1948. 2-5.; Ugyanő, 1966. 30-31.; Lásd még: Az országos főcserkész 1. sz. parancsa. Bp. 1942 augusztus hó. Bp. 1942