A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

MAROSVÁRI Attila: A magyar cserkészet megindítása a nyugat-európai menekülttáborokban (1945-1947)

ságtói és irigységtől sújtott magyar dípí-társadalom lelki felemelése és közös felelősségérzetének elmélyítése volt.

126 A zarándoklat előkészítésében és lebonyolításában nagy szerep hárult a cserkészekre. E feladatot Csejtey Béla parancsnok irányítása mellett a Passau-Waldwerke-i csapat tagjai látták el.

127 A szervezésben és a lebonyolításban meghatározó munkát végeztek a néhány héttel később Hontalan Sasok névvel létrehozott új vezetői tömörülés tagjai is.

128 A szervezők elégedetten rögzíthették: a reméltnél jóval többen, mintegy tízezren zarándokoltak el e napon Altöttingbe, s az esemény tartalmát és jelentőségét tekintve is több lett, mint vallási esemény, a menekült magyarság nagy demonstrációjává vált. Az ünnep becses színfoltja volt, amikor 200 cserkész tett vagy újított fogadalmat. A zarándoklat résztvevői számára világos lehetett: a cserkészet a menekült sorba kényszerült magyarság egyik nagy jövő előtt álló szervezete. Az altöttingi zarándoklatnak a mozgalom belső szervezeti felépítése szempont jából is nagy jelentősége volt, mivel itt született meg az önálló leánycserkész-mozgalom Teleki Katalin grófnő vezetésével, aki Altöttingben tett ünnepélyes fogadalmat.

129 Az új struktúra szerint a leánycserkészet a Teleki Pál Magyar Cserkész Munkaközösség keretében, de külön központi irányítással működött. Az addig szervezett vegyes csapatokból csak akkor válhattak ki leányrajok és őrsök, illetőleg csak akkor lehetett önálló leánycsapatot szervezni, ha a megfelelő képzettségű vezető rendelkezésre állt.

130 126 v. KISBARNAKI FARKAS, 1969. 24.; III. 1.4. 5. körlevél; Időben és térben a zarándoklathoz kapcsolódott az altöttingi országgyűlés, melynek szervezésében és lebonyolításában meghatározó szerepe volt a Magyar Szabadság Mozgalomnak, és vezetőjének, v. Kisbarnaki Farkas Ferencnek. Mivel e téma nem tárgya munkánknak, az események ebbéli összefüggéseiről nem ejtünk szót, különösen, mert abban a cserkészeknek semmiféle szerepük sem volt. A témához lásd: v. KISBARNAKI FARKAS, 1969. 25-51.; BORBÁNDI, 1985. 32-42. 127 III.1.4. 3., 5. és 6. körlevél, Bernhardt Béla visszaemlékezése szerint a szolgálatot teljesítők között a 9. sz. Passau-Waldwerke-i csapat tagjai mellett a 12. sz. pfarrkircheni, a 29. sz. irlbachi és a 30. sz. traunsteini csapat képviselői is helyet kaptak. Lásd: BERNHARDT Béla 2002. máj. 16-i levele Lendvai-Lintner Imréhez. A szerző birtokában. 128 Uo., lásd még: BEODRAY Ferenc 2002. jún. 4-i levele Lendvai-Lintner Imréhez. A szerző birtokában 129 III.1.4. 6. körlevél. A leánycserkészet megszületéséről Beodray Ferenc visszaemlékezésében az alábbiakat olvashatjuk: „A Leánycserkész Mozgalom itteni megszületéséről mi semmit sem tudtunk. Szervezetileg a lányok kezdettől fogva a fiúkkal párhuzamosan szerveződtek és dolgoztak. Sok vegyes csapat volt leányvezetőkkel. Csak lányokból álló csapat [ekkor] Niederaudorfban volt, mert ott volt egy leánygimnázium internátussal. Ugyancsak később a passaui leánycsapat alakult meg névben. Az élcserkésznőt itt, vagy az előbb említett leánycsapatban egy túlbuzgó leányvezető, Kristó Nagy Katalin kiáltotta ki, mert Telekiné volt a neve, és ezzel zavart okozott a központban. Lehet, hogy Telekiné jelentkezett a főcserkész úrnál és ő fontosnak tartotta a szervezeti elkülönülést, de erről nem tudok. Az élcserkészno részt vett a guttenburgi leányvezető-képző táborban, amit Bodnár Gábor, Kővári Lajos és Beodray Ferenc vezette le, de Bodnár irányításával. Igy született meg az emigrációs leánycserkészet a fiúk anyagának átalakításával, de ugyanabban a szellemben. " Lásd: BEODRAY Ferenc 2002. jún. 4-i levele Lendvai-Lintner Imréhez. A szerző birtokában 130 Uo.