A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

MAROSVÁRI Attila: A magyar cserkészet megindítása a nyugat-európai menekülttáborokban (1945-1947)

gyarországi cserkészet helyzetét tanulmányozni kívánó Wilson ezredesnek a beutazási kérelmét az illetékes hatóságok elutasították.

116 Persze, némi megértéssel is tekinthetünk a nemzetközi cserkészmozgalom akkori vezetőinek a magyarországi szövetség lojális megítélésével kapcsolatos álláspontjára, hiszen nekik az volt a legfontosabb céljuk, hogy bármi áron is megőrizzék a világcserkészet egyik legerősebb és legsikeresebb mozgalmát, a magyart. Akkor még nem volt tapasztalat a kelet- és közép-európai kommunista diktatúrák kiépítésének mikéntjéről, ezért talán enyhíthető az ítélet naivitásuk miatt. A folyamatok iránya azonban már 1946 után egyértelműen kitapintható volt, ebből pedig le lehetett, sőt, le kellett volna vonni a konzekvenciákat, legalább annyiban, hogy enyhítik az akkor rendkívül mostoha viszonyok közepette kéttucatnyi eredményesen működő csapattal rendelkező menekült-mozgalommal szembeni elzárkózásukat. Az álláspontjuk azonban ennek ellenére nem változott, sőt, megmerevedett, amikor a moissoni jamboree-val párhuzamosan, de azonos helyszínen megrendezendő emigráns társtábor gondolatát is elutasították. Miközben a helyzet morbid voltát mi sem bizonyította jobban, mint az, hogy a magyarországi cserkészek csak úgy vehettek részt a jamboree-n, hogy a mozgalom fokozatos felmorzsolása mögött álló kommunista miniszterelnök-helyettesnek és pártvezetőnek kellett hálás köszönetet mondaniuk az egyébként pusztán taktikai hozzájárulásért.

11 Az otthoni szövetség baloldali vezetése és a baloldali sajtó is élénk figyelemmel kísérte a nyugati menekülttáborokban szerveződő magyar cserkészetet. Érdeklődésük nyilvánvalóan azzal függött össze, hogy a kintiek léte és a régi cserkészeszményekhez és törvényekhez való ragaszkodása kedvezőtlen színben tüntethette fel a nemzetközi cserkész-közvélemény előtt a mindinkább az egységes ifjúsági mozgalom irányába tolt, tehát gyökerét és identitását vesztő magyarországi cserkészetet. Ezzel függhetett össze a magyar delegáció vezetőjének, Erdélyi Ferenc külügyi vezetőtisztnek az emigráns magyar cserkészek képviselőivel szembeni éles hangú kirohanása is a moissoni jamboree-hoz kapcsoltan megrendezett XVI. világkonferencián. „Ha a londoni központ elismeri az emigrációs mozgalmat, akkor Magyarországon megfog szűnni a cserkészet" - hangoztatta felszólalásában.

118 Ennek a zsarolással felérő ultimátumnak egyik eleme volt az a javaslata is, amellyel a „háborús bűnösöknek" a „menekült cserkészek" közül való kizárását kívánta elérni.

119 A konferencia azonban a felvetés tárgyalását nem tűzte napirendre, nyilván érezve a mögöttes politikai indítékokat. Hasonló szellemben foglalkozott a nyugati magyar cserkész-szerveződésekkel a hazai sajtó is. A Független Magyarország cikkírója, Vajda Albert „Ellenforradalmi cserkészmozgalmat szervez Szálasi hadsereg-főparancsnoka" címmel terjedelmes írásban ismertette kisbarnaki Farkas Ferenc főcserkésznek a Teleki Pál Cserkész Munkaközösség létrehozását kezdeményező első körleveleit, számos azokban em116 III.1.4. 4. körlevél. 1. 117 „30000 magyar cserkész háláját tolmácsolom Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes úrnak, amiért lehetővé tette Jamboree-csapatunk kiutazását a franciaországi világ-jamboree-ra. " - jelentette ki Jánosi Sándor országos vezetőtiszt a MIOT 1947. augusztus 3-i ünnepségén. Lásd: Cserkészfiúk, 1947. augusztus. Rendkívüli kiadás. Lásd még: LAURENSZKY, 1987. 99. 118.VII.3.1. 405. sz. irat. P. Gácser Imre előadása 119 III.1.4. 7. körlevél. 3.; GERGELY, 1989. 368-369., LAURENSZKY, 1987. 102.