A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

MAROSVÁRI Attila: A magyar cserkészet megindítása a nyugat-európai menekülttáborokban (1945-1947)

lített vezetőt nyilas múlttal és háborús bűnök elkövetésével vádolva. Az ehhez hasonló támadások az elkövetkező hónapokban is folytatódtak. A Világ 1948. március 2-i száma „Nyugatos tábornok cserkészmozgalmat szervez Nyugateurópában" címmel adott hírt a Magyar Ifjúság Országos Tanácsa (MIOT) tiltakozó táviratáról, amelyben a Demokratikus Ifjúsági Világszövetséget (DÍVSZ) szólította fel az emigráns cserkészet kiközösítésére. Másnap, március 3-án a Magyar Nap-ban Farkas Zoltán írt cikket „Cserkészálarcban szervezkedik a magyar nyugatos reakció" címmel, amely a nagyon hangzatos „Kisbarnaki Farkas Ferenc és társai aknamunkát folytatnak a demokrácia ellen" alcímet viselte. „Megvédjük ifjúságunkat Mindszenty ügynökeitől" — ezzel a harsány címmel jelent meg Non Györgynek, a Magyar Ifjúsági Népi Szövetség (MINSZ) elnökének egyházellenes cikke, amelyben — természetesen — az emigráns magyarok „aknamunkájára" is kitért: „És hogy teljes legyen a kép, csak egy pillantást kell vetnünk nyugatra, oda, ahol kisbarnaki Farkas Ferenc vezérezredes, egykori cserkészfőparancsnok készülődik idegen zsoldban hazánk ellen. "

12i Ezeknek a cikkeknek a célja ebben az időben azonban már nem a valóság hiteles feltárása, hanem a többpártrendszert felszámolni akaró monolit hatalmi struktúra kiépítésének elősegítése, s ennek részeként a cserkészettel, különös tekintettel a menekültekkel szembeni politikai hangulatkeltés volt. Kétségtelen, az ilyen hangvételű újságcikkek sokat ártottak a formálódó emigrációs cserkészet nemzetközi megítélésének, s a durva általánosítások még tovább rontották a helyzetüket amúgy is sokszor kilátástalannak érző vezetők hangulatát. TÖREKVÉSEK A MOZGALOM KÜLSŐ ÉS BELSŐ ELFOGADTATÁSÁRA Az anyaországgal való kapcsolattartás ellehetetlenülése ellenére némi biztatást és reményt adhatott a magyar cserkészek, s minden, hozzájuk hasonló helyzetben lévő emigráns „szövetség" számára a moissoni nemzetközi konferenciának az a határozata, amely egy menekültügyi kirendeltség (DP Division) felállításáról döntött. Az iroda élére John R. Monnet, a brit cserkészek segélyszervezetének addigi vezetője került, aki új feladatkörében az ausztriai és németországi táborokban működő menekült cserkészek ügyeivel foglalkozott.

122 A DP Division léte új esélyt adott a magyar cserkészek számára is a nemzetközi elismerés megszerzésére. A megkezdett tapogatódzó tárgyalások azonban hamar egyértelművé tették, hogy az elismerésnek nem pusztán az otthon működő, és a londoni nemzetközi iroda által elismert szövetség léte az akadálya, hanem a főcserkész, kisbarnaki Farkas Ferenc személye is, akit a nemzetközi szövetség vezetői nem tartottak szalonképesnek. „Bűnéül" ekkor még csak a Magyar Cserkészszövetség 1942-es mozgalommá szervezését rótták fel, mondván, nem védte meg a magyar cserkészetet a militarizálódással szemben, illetve hogy 1942 után megszakította a szövetség kapcsolatait a nemzetközi irodával. 120 Független Magyarország, 1947. júl. 7. 6. 121 Szabad Nép, 1948. okt. 26. 122 MONET, 1980. 59-60