A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

MAROSVÁRI Attila: A magyar cserkészet megindítása a nyugat-európai menekülttáborokban (1945-1947)

tankötelessel foglalkozott a magyar elemi és középiskola, bár jóval szerényebb körülmények között, mint az innsbrucki.

33 Ahol a táboron belül az oktatás nem volt megszervezhető, a tanköteles gyerekeket nyilvános osztrák elemi és középiskolákba íratták be. Ezekben természetesen nem magyar nyelven folyt a tanítás, néhány helyen azonban mégis megszervezték számukra az anyanyelvi képzést. A feldkirchi iskolába járó tanulók például heti egy alkalommal magyar nyelvoktatásban részesültek.

34 Mindez azonban csak csökkentette a nemzeti nyelv és kultúra elvesztésének veszélyét, azt teljes egészében elhárítani nem tudta. Mint láttuk, magyar iskolákat csak a nagyobb menekülttáborokban lehetett létrehozni, ott, ahol jelentősebb számban éltek gyerekek, és a szakképzett tanerő is rendelkezésre állt. Kivételek persze akadtak. Ilyen kivételnek tekinthető Bánáthy Béla kezdeményezése, aki dr. Soós Géza közvetítésével és a Svájci Magyar Szövetség anyagi támogatásával 1948 elején a Zell Am Zee partján, az egyik ottani szálloda bérbevétele útján bentlakó intézményként szervezte meg az ún. ^Collegium Hungaricum"-ot, amely 40 diákkal és 6 tanerővel felsőgimnáziumként funkcionált, s amely az amerikai megszálló hatóságok jóváhagyásával egészen a tömeges kivándorlás megindulásáig működött.

35 Mindemellett nagyon sokan voltak szétszórva olyanok, akiknek a szervezett oktatás lehetősége nem volt elérhető, ugyanakkor igényelték volna a magyar nyelvű foglalkozást. Mivel a megszálló hatóságok tiltották, illetve erőteljesen korlátozták a dípík szervezkedését, a közösségi élet beindítása szinte lehetetlennek bizonyult. Jószerivel csak az egyházak lelkészeinek volt módjuk a hívek összefogására , szerepük ezért a lelki gondozás, a karitatív tevékenység és az iskoláztatás mellett a közösségszervezés terén is rendkívül fontosnak bizonyult. Ezek sorából mind súlyánál, mind betöltött szerepénél fogva kiemelkedett a cserkészet. A lelkipásztorok voltak azok, közülük is különösen a vatikáni delegátus, a cserkésztiszti képesítéssel is rendelkező Kótai Zoltán, akik legitimálták, s sok esetben fedezték a táborokban megszerveződő cserkész-szervezetek munkáját, majd a csapatok közötti koordinációt felvállaló vezetők tevékenységét

37

, amely akkor a menekültekre vonatkozó jogszabályok alapján illegális szervezkedésnek minősült. Az, hogy a cserkészetnek fontos szerepe lett a menekülttáborok magyarjainak életében, szinte természetesnek tűnt. Ennek csak egyik oka volt, hogy a menekültek között szép számmal akadtak képzett cserkészvezetők, s olyan fiatalok, akik már otthon részesei voltak a mozgalomnak. Számukra a cserkészet valóban olyan életforma volt, melynek elemei, így a közösségi szerepvállalás fontossága, illetve az Isten-haza-embertárs iránti fogadalomban körvonalazott társadalomszolgálat elsődlegessége kikezdhetetlen értékek maradtak. Az ezekhez való ragaszkodásukat a megváltozott körülmények sem befolyásolták. Sőt: a lágerek világa, az emberek kiszolgáltatott helyzete és egymásrautaltsága csak növelte a kihívást, s felérté33 Uo. 34 Uo. 92. és 106. 35 BÁNÁTHY Béla 2002. máj. 28-i elektronikus levele Lendvai-Lintner Imréhez. Másolata a szerző birtokában 36 BODNÁR. 1988. 4., Uő.: A magyar cserkészet külföldön = Magyar Híradó/Hungarian Herald. 1990. szept. 22. 11. 37 v. KISBARNAKI FARKAS. 1966.15.