A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

MARJANUCZ László: Adalékok Habsburg berendezkedés és telepítés a bánsági történetéhez

Külön tudósította Wallis Jenő herceget 1716 november 17-én a zsidókról. Ebben új irányvonalat szabott meg velük szemben: a téli hónapok után ki kell őket utasítani az erődből. Szerinte a zsidók „nem akarták magukat a szabályokhoz tartani", és interveniáltak a Hofkriegsratnál eltávolításuk ügyében. A Haditanács ugyanis még 1716 május 3-án azt az utasítást adta a parancsnoknak, hogy a zsidóságot további döntésig hagyják a házaikban. Wallis 1717. május 20-án megvédte intézkedéseit, az új irányvonalát, mely éppúgy irányult a görögök és franciák, mint az olaszok és más nemzetiségek ellen. „Ahogy megbíztak a temesvári erőd parancsnoklásával, - írja Wallis - a zsidóknak rögtön megvilágítottam, hogy őket tovább, mint a téli időszak a várban nem tűrhetjük, és tavasz felé Palánkára kell kiköltözniük, mert odaűzzük őket".

20 Ez a magatartás abban lelte okát, hogy Steinwille tábornok Erdélyből megerősítette, azokat a kósza híreket, miszerint az „ottomán porta nagy pénzösszegek segítségével embereket keres Temesváron kommunikálni, s ennek folytán árulásra késztetni". Különösen azoknál az embereknél, zsidóknál, görögöknél, örményeknél és hasonlóknál merült fel gyanú, akiknek „asszonyai" Belgrádban, vagy valahol máshol török földön éltek. És azoknál az asszonyoknál, akik még Temesvárott tartózkodtak, de akiknek férjei ellenséges területen voltak. Ez a tény „megkerülhetetlen szükségességgel" követelte az óvatosságot az uralkodó szolgálatában. Ezért az összes főraktárát, puskapor raktárát Wallis körülcövekeltette és elzáratta. Azt sem engedte meg, hogy ezen emberek közül valaki is a zárlat után a városban maradjon. Úgy a zsidók, mint az örmények, görögök, ki kellett, hogy menjenek az erődből és lényegében Nagy-Palánkára telepítették őket a szerbek közé. Ott éppenúgy űzhették az ipart, mint Temesvárott, „sőt nagyobb helyük lesz saját maguk eltartásához", vagyis enyhül a városi zsúfoltság. „Az idefutott franciákat, olaszokat és más nemzetiségeket, a német emberek kivételével", hasonlóképp kitelepítették.

21 Ez különösen fontos információ, mert azt bizonyítja, hogy a tulajdonképpeni nagy kolonizáció előtt már sok náció megfordult Temesvárott, tükrözve a felszabadító hadműveletekben résztvevő katonaság internacionális összetételét. Mert az nyilvánvaló, hogy az „idefutott" francia, olasz, spanyol várbeli lakosok 1717ben a hadsereg veteránjai, leszerelt katonái lehettek. Már 1551-ben Castaldo spanyol zsoldosokat rakott a várba, nem kizárt, hogy hasonló az 1716-os harci cselekmények során is előfordult. A csákvári plébánia anyakönyveiből (1724-től) kitűnik, hogy németek és csehek mellett elvétve akadt néhány magyar is a bánsági lakosok között, leginkább cselédek és iparosok. A várban élő idegenek ellen hozott intézkedések biztonságpolitikai természetűek voltak: a török földre hurcolt hadifogoly hozzátartozók, vagy a törökkel más kapcsolatban álló személyek várbeli rokonai biztonsági kockázatot jelentettek az erdélyi tapasztalatok alapján. Nincs nyoma annak, hogy a Kamara vissza vonta volna-e a parancsot. Viszont tudjuk, hogy Jenő herceg támogatta Wallis tervét, sőt keményebb fellépést is elnézett volna. Savoyai Jenő korábban már Mercyt is figyelmeztette, hogy Temesvárra ne fogadjon be más lakosokat, csak római katolikus németeket. Teljes bizalomra - úgymond-csak a németek 20 Kriegsarchiv, Hofkriegsrat Serie Einlauf 1716. dez. 3. Fol.1-5. 21 Kriegsarchiv, Hofkriegsrat Serie Einlauf 1717. jun. 112.