A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

MIKLÓS Péter: A kisteleki római katolikus plébánia 1848/49-ben

hogy mihelyst a' Kisteleki templomnak pénz ott létem alatt visszafizettetett, nehogy az kamat nélkül heverjen, tüstént tehetős, 's így kellő biztosítékot nyújtó gazdákról gondoskodtam, kiknek a' pénzt kamatra adtam, de nyomban be is jelentem ezt a' főt. megyei hivatalnak, 's az általam történt kiadások helybehagyatván a' míg később visszafizetendő tőkék is nyertem engedményt, mint ezt a' fenttisztelt megyei kormánynak mult hó 15

en 1296 sz. alatt hozzám bocsátott, 's a' Kisteleki parochialis irományok között lévő levele — pedig annak hitelessége kétséget nem szenved — eléggé mutatja. — Az 1779. 7. Octob. királyi rendelmény sem tartalmaz többet, mint parochi pecunias Ecclesia propria auctoritate non elocent, ez pedig a' jóváhagyás 's megerősítés által nem történvén önkényt elvész a fentebbik resolutioból merített propria auctoritate féle észrevétel is. Hogy pedig ezen engedmény kérés az észrevételező esperes Urnák felszólítása folytán történt volna, ez előleges meggyőződés, mire válaszom az, hogy két évig szolgáltam a megyei hivatalnál, ha soha nem is olvastam az e' tárgybani körlevelet, az e' tárgyban majd naponkint onnét kiadott engedményekből tudtam volna annak létezését, 's ha a' figyelmeztetés — mit egyébiránt mindenkitől szívesen szoktam venni — elmaradt is, bizonnyára az én jóváhagyást kérő folyamodványom el nem maradt volna, mert akkor már papírra kezdvén tenni 's fogalmazni. A' II pontra. Kinek izgatására történt azon szerencsétlen esemény, mellynek Kistelek April hó 16-17

en színhelye volt, arról nékem, ki csak 21

en érkeztem oda, tudomásom nincs, valamint azt sem tudom, kik szedték el a' templom kulcsokat, mert Kistelekre érkeztemkor azok az illető szolgánál voltak, annyit tudok, hogy Julius 3

an ott a helyszínen egy megyei választmány az ismert esemény megvizsgálásában működött, tett kérdéseimre adott válaszokbul sem tudtam pedig azt meg, hogy azok — kiknek én pénzt adtam kamatra — lettek volna a* főizgatók, maga a' lemondott lelkész Úr is csak az egyiket adta fel a Vármegyének mint főizgatót, de mind eddig nem sült ki reá semmi, különben is az egész esemény nem egyesek, hanem az egész nép tette volt, e szerént tehát nem is adhattam volna ezen pénzt ki Kisteleki lakosoknak, mert mint említem az említett eseményben — mint később haliám — egy két vagyontalan 's tőlem pénzt soha nem kért embert kivéve mindenki résztvett. Különben pedig midőn valami tett rosszalásárol vagy helyesléséről szó vagyon, soha sem kell az ezen eseményeket előidéző 's s megelőző körülményeket feledni, de mellőzve mindezeket, ha állana is az okoskodás — mi nem áll, mert ott létem alatt a kifogás alatti embereket buzgó keresztényeknek ismertem, 's okom nem volt becsületességüket kétségbe vonni, különben is maga a' becsületesség vagyon nélkül nem elegendő biztosíték arra, hogy valaki pénzt vegyen fel az egyháztol. — Különös továbbá, 's egy csepp helyeslést sem érdemel az észrevételező Prépost Urnák azon rosszul választott 's helyén nem lévő kifejezése, hogy én volt híveimet templom pénzel hizlaltam, ezt nem nem emberekről, hanem oktalan állatokról szoktuk mondani; énpedig ezeknek papja nem voltam. A' III pontra. Hogy az ezen pontban előadott észrevétel könnyebben megértethessék, szükséges előadni: miután azon 625 vft a Prépost Urnák másolatban itt fekvő jelentése szerint is más követelésekkel volt terhelve, a község ezen öszeget a templom tárába — hóvá a' leköszönt lelkész Ur által utalványoztatott — befizetni nem birta, mert a' járásbeli esküdt Ur által eme pénz a fentebbi adósságok miatt letiltatott, sikerült azonban később — miután Szűcs Antal Ur az ezen öszveget terhelő